Benjamin Button különös élete
Jelzet: DVD 1915
A szerelem mindent legyőz, mindent túlél. Túléli még a halált is. Vajon az Időt túlélheti?
Egy 2008-as, szívet melengető alkotással készüljünk a hidegebb őszi napokra, mely Francis Scott Fitzgerald 1921-es novellájából született.
A Hetedik, a Harcosok klubja és a Tetovált lány rendezője, David Fincher ismét egy kultuszfilmmel ajándékozott meg minket, ezzel is biztosítva helyét a halhatatlan filmrendezők sorában, hisz jelen alkotása során egy színpompás, új világba egy lassan csordogáló melodrámát helyezett.
A 30-as évek Amerikájában járunk. A film elején, az egyik legszebb anekdotából megtudjuk, hogy Benjamin (Brad Pitt), egy fiát a háborúban elvesztő vak órásmester mély gyászából születik. Méghozzá úgy, hogy a mester a fájdalmát egy visszafelé járó órába önti ki, amit maga avat fel a New Orleans-i pályaudvaron. Ezzel a szerkezettel indul el Benjamin Button és a körülötte lévő emberek különös élete, akik az időt bár visszaforgatni nem tudják, de megtanulják elfogadni azt.
Az első világháború utolsó napján születik meg főhősünk, Benjamin. Anyja belehal a szülésbe, apja pedig a 80 éves csecsemőt egy öregotthon lépcsőjén hagyja magára. A ház egyik nevelője fogadja örökbe az őszes, hallás-és látásproblémákkal küzdő, az élet súlyától meggörnyedt, de gyermeki képességekkel és kíváncsisággal rendelkező, a kora előrehaladtával egyre fiatalodó férfit. Számára ugyanis visszafelé járnak az órák. Csak egy barátja van: egy a kislány, aki meglátja a vén ifjoncban a lehetetlen szépségét. Ettől a pillanattól kezdve elindul egy élethosszig tartó, odaadó, de beteljesületlen szerelem.
Ahogy haladunk az időben, a szokatlan tulajdonságokkal rendelkező főhős különös élete az, amelyhez való viszonyulásban a többi szereplő élete értelmet nyer. Benjamin az, aki felnyitja a szemüket a szerelem tragikumával, a szülői szerepkör betöltésével kapcsolatban, valamint szembesíti őket az elmúlással. A Forrest Gumpban már láttunk hasonlót, hogy egy különös figura végigsodródik a 20. századon, és emberek életeit változtatja meg, felcsillantva a reményt. Ez a hasonlóság talán nem véletlen, hiszen a két film forgatókönyvét ugyanúgy Eric Roth jegyzi.
A Benjamin Button egy hihetetlen mese, mely felöleli az emberi élet csodás pillanatait. De hogy mi mindezt a valóságban is észrevegyük és értékeljük, szükségünk van egy olyan emberre, aki rávilágít az élet egyszerű szépségeire, akivel együtt érezzük és tudjuk, hogy lesznek az életünknek nagyszerű és rossz pillanatai egyaránt. Aki rádöbbent minket, hogy a halál és az idő csak addig keseríti meg a mindennapjainkat, amíg tudomásul vesszük, és minden erőnket összeszedve harcolunk ellene.
Ne felejtsük el, minden ember egyedi és különleges, ezáltal reménykedjünk abban, hogy olyan életünk lesz, amire majd büszkék lehetünk. De ha mégsem így alakul, akkor bízzunk benne, hogy egyszer lesz majd erőnk újra elkezdeni. Hisz szitkozódhatunk, átkozhatjuk a sorsot, de amikor egy út végére érünk, tudnunk kell mindent megbocsájtani, félretenni és elfelejteni.
Addig is néha szánjunk rá időt, álljunk meg és élvezzük az élet egyszerű gyönyöreit és pillanatait. Tanuljuk meg mindazt, amit szeretnénk, és álmodjuk újra álmainkat úgy, hogy azt beteljesülve lássuk. Még akkor is, ha az emberi élet csupán egy villanás a végtelen időben…
A Benjamin Button két és fél órás, őszintén tiszta, szívet melengető, érzelmes, de egyben történelmi korrajzot is felvonultató epikus mű, amely egy valóban rendkívüli különös élet krónikája, annak örömeivel és tragikus fájdalmaival együtt. Egy kihagyhatatlan alkotás az odaadó, bár beteljesületlen szerelemről, tragédiáról, az élet öröméről, a halálról, az idő múlásáról, az álmokról, és arról, hogy van, ami az időn is túlmutat. Egy rendkívül gazdag filmes élmény. Szinte kötelező darab.
Ajánlja: Boros Ferenc
2013. november 05.