Csillaghercegnő
Jelzet: DVD 4029
Az alkotás egy vérbeli klasszikus karácsonyi, családi mesefilm az egész család részére.
A Csillaghercegnő északon, Norvégiában készült, és zimankósan gyönyörű látványvilággal és szívet érintő mondanivalóval vezet be minket az adventi várakozás csendesen meghitt hangulatába...
A mese Sonjáról szól, a melegszívű cselédlányról, aki sanyarú körülmények között él. Mostohája és mostohatestvérei folyton kihasználják, a legnehezebb munkákra kényszerítik és még a házuk küszöbét sem lépheti át. A kislány egy jobb élet reményében már régóta tervezi a szökést, amely a véletlenek szerencsés összejátszása révén sikerül is neki. Üldözői elől menekülve a királyi palotában találja magát, ahol fültanúja lesz a király elkeseredett fohászának, akinek birodalmát szörnyű veszély fenyegeti. Királysága felett a gonosz veszi át a hatalmat, ha karácsonyig nem találja meg, s nem gyújtja újra lángra a karácsony csillagát, amely újra beragyoghatja a palotát és a királyságot.
Sonja ígéretet tesz a királynak, hogy visszahozza a birodalmába a karácsonyi csillagot, és ezzel segíti megtalálni az elveszett királylányt, Aranyhajat is.
Kalandos utazása során találkozik erdei manókkal, egy beszélő medvével, az északi szél segítségével pedig sikerül eljutnia a Mikulás birodalmába is.
A film fontos erénye, hogy nagy trükkök helyett eredeti ötletekkel és látványvilággal operál. A jelmezek, a díszletek autentikusak, a tökéletesen fényképezett norvég táj lélegzetelállító hangulatot nyújt, a vár – amit egyébként Csehországban fotóztak – kellően romantikus hátteret ad a történések mögé. Amikor pedig Sonja az északi szél hátán lovagol, az minden eddig látott hasonló jellegű képkockát felülmúl, és ebbe belesorolható Harry Potter összes repülése. A Csillaghercegnő olyan klasszikusokat juttat az ember eszébe, mint az örök téli etalon, Andersen Hókirálynője.
Meglehet, ez a történet nem a dinamizmusáról híres, de elbeszélői módja és mikéntje hitelessé teszi olyan momentumokkal is, hogy itt nincs mesterségesen kreálva a hóesés vagy imitálva a jéghideg miatt a szereplők szájából kiszálló hófehér ködpára.
A fenyőfákat pedig a műdíszek helyett a természetes és egyszerű szalmacsillag díszíti, égősor helyett pedig igazi gyertya van az ágakon. Mindent egybe véve, minden képkockáról sugárzik a bensőséges harmónia.
A Sonját alakító kislányt, Vilde Zeiner-t pedig mindenféleképpen érdemes kiemelni. Bravúrosan kedves és hiteles élete első szerepében, ellenállhatatlan bája és természetes állhatatossága lenyűgözi a nézőt.
A Csillaghercegnő szerény, ezáltal nem olyan meggyőző erejű, ám szimpatikus és végtelenül szeretetreméltó film.
Egyszerű, szép és megható a történet – éppen olyan, mint maga a karácsony.
A Csillaghercegnő északon, Norvégiában készült, és zimankósan gyönyörű látványvilággal és szívet érintő mondanivalóval vezet be minket az adventi várakozás csendesen meghitt hangulatába...
A mese Sonjáról szól, a melegszívű cselédlányról, aki sanyarú körülmények között él. Mostohája és mostohatestvérei folyton kihasználják, a legnehezebb munkákra kényszerítik és még a házuk küszöbét sem lépheti át. A kislány egy jobb élet reményében már régóta tervezi a szökést, amely a véletlenek szerencsés összejátszása révén sikerül is neki. Üldözői elől menekülve a királyi palotában találja magát, ahol fültanúja lesz a király elkeseredett fohászának, akinek birodalmát szörnyű veszély fenyegeti. Királysága felett a gonosz veszi át a hatalmat, ha karácsonyig nem találja meg, s nem gyújtja újra lángra a karácsony csillagát, amely újra beragyoghatja a palotát és a királyságot.
Sonja ígéretet tesz a királynak, hogy visszahozza a birodalmába a karácsonyi csillagot, és ezzel segíti megtalálni az elveszett királylányt, Aranyhajat is.
Kalandos utazása során találkozik erdei manókkal, egy beszélő medvével, az északi szél segítségével pedig sikerül eljutnia a Mikulás birodalmába is.
A film fontos erénye, hogy nagy trükkök helyett eredeti ötletekkel és látványvilággal operál. A jelmezek, a díszletek autentikusak, a tökéletesen fényképezett norvég táj lélegzetelállító hangulatot nyújt, a vár – amit egyébként Csehországban fotóztak – kellően romantikus hátteret ad a történések mögé. Amikor pedig Sonja az északi szél hátán lovagol, az minden eddig látott hasonló jellegű képkockát felülmúl, és ebbe belesorolható Harry Potter összes repülése. A Csillaghercegnő olyan klasszikusokat juttat az ember eszébe, mint az örök téli etalon, Andersen Hókirálynője.
Meglehet, ez a történet nem a dinamizmusáról híres, de elbeszélői módja és mikéntje hitelessé teszi olyan momentumokkal is, hogy itt nincs mesterségesen kreálva a hóesés vagy imitálva a jéghideg miatt a szereplők szájából kiszálló hófehér ködpára.
A fenyőfákat pedig a műdíszek helyett a természetes és egyszerű szalmacsillag díszíti, égősor helyett pedig igazi gyertya van az ágakon. Mindent egybe véve, minden képkockáról sugárzik a bensőséges harmónia.
A Sonját alakító kislányt, Vilde Zeiner-t pedig mindenféleképpen érdemes kiemelni. Bravúrosan kedves és hiteles élete első szerepében, ellenállhatatlan bája és természetes állhatatossága lenyűgözi a nézőt.
A Csillaghercegnő szerény, ezáltal nem olyan meggyőző erejű, ám szimpatikus és végtelenül szeretetreméltó film.
Egyszerű, szép és megható a történet – éppen olyan, mint maga a karácsony.
Ajánlja: Kiss Attila
2023. december 12.