Életrevalók

Jelzet:  DVD 4842
 

Oliver Nakache és Eric Toledano igaz történet alapján 2011-ben készült vígjátéka az Életrevalók óriási kasszasikernek bizonyult hazájában, Franciaországban: tíz nap alatt két és félmillióan látták. A kritikusok által is ünnepelt film főszerepében Francois Cluzet-et és Omar Sy-t láthatjuk.
 
A történet szerint a sorsába belefásult és elkeseredett 56 éves milliárdos, Philippe (Francois Cluzet) – aki egy ejtőernyős baleset miatt bénult le örökre – egy lelki szakadék szélén egyensúlyozva éli mindennapjait. Ezekbe a mindennapokba „robban bele" a maga közvetlen és nyers modorában Driss (Omar Sy), a nagydarab, fekete bőrű, külvárosi munkanélküli, aki csupán segélyének meghosszabbítása miatt jelentkezik ápolói állásra Philippe-nél. A férfi rögtön kitűnik a sok képzett, jó modorú és tanult jelentkező közül, de nemcsak azért, mert szinte a bunkóságig egyszerű a modora, hanem azért is, mert egyedül ő nem kezeli rokkantként a lebénult házigazdát. Ez az, amit azonnal megérez a gazdag munkaadó, és ez az, amiért végül neki adja az állást is. Driss nem ért a beteggondozáshoz, nincs az ilyenfajta munkához sem képzettsége, sem gyakorlata. Ugyanakkor Philippe-et egészséges, teljes értékű embernek kezeli, sőt néha durván be is szól neki vagy ugratja. Mindezzel akarva - akaratlanul, de teljesen felrázza az önsajnálatból a tolókocsis férfit. Képes ugyanis arra, amire senki más nem: visszaadni Philipe-nek az életkedvet. Driss elsősorban a lebénult és kiszolgáltatott férfi lelkét és nem a testét ápolja. Nyers és egyszerű viselkedésével újra emberi méltóságot ad Philippe-nek. Közben az is kiderül, hogy a két embernek kölcsönösen van szüksége egymásra, mindketten tanulnak a másiktól. Driss ráébred arra, hogy rendbe kell tennie életét, Philippe pedig megérti végre, hogy igenis élhet még igazi életet. Persze ez a folyamat rögösen indul, és kezdetben nehezen találják a közös hangot.
 
Miközben a munkakapcsolat lassan barátsággá alakul ápolt és ápoló között, számtalan kalandon is átesnek. Driss felturbózza Philippe tolókocsiját, amivel aztán együtt raliznak a városban, majd füves cigivel kínálja, fülmasszázsra viszi (jól tudva, hogy a férfi csak ott érez bármit is), később sárkány-repülőznek és őrületes autós száguldásokon vesznek részt. Innentől kezdve Driss hozzáállása már túlmutat egy egyszerű ápoló kötelességérzetén: már barátként szeretne tenni valamit Philippe-ért. Amikor a rokkant férfi rohamot kap, Driss mindig őszinte aggodalommal próbál segíteni rajta.
 
Közben megoldja a ház néhány problémáját is: például néhány pofon segítségével elintézi a pofátlan szomszédot, aki folyton Philippe bejárójára parkol és helyre teszi a házigazda lányának udvarló kamaszt is, aki nem tanúsít elég tiszteletet Elisa iránt. Driss jelenléte, természetessége új fuvallatként oldja fel a gazdag ház búskomor merevségét. Az alkalmazottak pedig láthatóan feloldódnak ebben az új és friss légkörben. A legjobb példa erre Philippe szülinapi bulija, melyen a meghívott zenekar komor játékának kellős közepébe és az előkelősködő, megjátszós, érzéketlen légkörbe egyszer csak "berobban" Driss az Earth Wind & Fire, Boogie Wonderland című zenéjével és tánc-szólójával, pillanatok alatt valódi bulit varázsol. Pár perc után már mindenki táncol Philippe körül.
 
Az Életrevalók egy szép történet komoly mondanivalóval, életbölcsességgel, szeretettel és humorral, vagyis szinte minden lehetséges érzelemmel, ami csak előfordulhat egy emberi élet alatt. Közben egyértelműen magunkra is ismerhetünk a két főszereplőben, a saját kisebb vagy nagyobb gondjainkban, s látjuk, hogy egymást segítve milyen egyszerűen kijuthatunk a problémáinkból. Szerethető alkotás, mely mindenkit képes megérinteni. (Francois Cluzet és Omar Sy filmbéli alakításukért César-díjat kaptak.)

 
Ajánlja: Kiss Attila