Nyakunkon az élet

Jelzet: DVD 660

A főiskola befejeztével helyt kell állni a nagybetűs életben, aminek különböző próbálkozásait láthatjuk egy baráti társaság tagjain keresztül a lehetőségek hazájában, a 90-es évek Amerikájában. Ám fiatalnak lenni ott sem könnyebb, mint máshol, feltéve, hogy az ember próbál önazonos maradni, és a kitaposott életutak közül egyiket sem érzi magáénak.

Lelaina (Winona Ryder) dokumentumfilmet forgat a barátairól, céltudatos, ugyanakkor bizonytalan és érzékeny. Legjobb barátnőjével, Vickie-vel (Jeneane Garofalo) lakik, józanságával és kevésbé kicsapongó életvitelével saját társaságából is kilóg kissé, lélekben mégis hozzájuk tartozik. Egy reggeli műsor stábjában dolgozik az önelégült műsorvezető asszisztenseként, ám hamar kiderül, hogy az ott tapasztalt arroganciához nem tud és nem is akar alkalmazkodni. Az álláskeresés megpróbáltatásaitól a szülőktől való segítségkérésen át a teljes összeomlásig láthatjuk, hogy milyen nehéz megalkuvás nélkül boldogulni a munka világában. Huszonévesen persze a szerelem a legfőbb mozgatórugó.

A két barátnőhöz beköltözik a mindig zűrös, laza és rejtélyes, örök lázadó Troy (Ethan Hawke), aki semmilyen módon nem hajandó részt venni a kizsákmányoló rendszerben, ezért folyton munkanélküli, és jobbára csak amatőr zenekarával foglalkozik. Lelaina és Troy között komplikált a viszony, hiszen egyikük sem ismeri be érzéseit.

Lelaina, biztonságra vágyva, inkább Michael-lel (Ben Stiller), a yuppie-k mintapéldányával kezd randizni, amiért a rendszeren kívüli Troy meg is veti őt. Ez a szerelmi háromszög is egyre csak bonyolódik, könnyedén és mégis jelentőségteljesen ábrázolva az érzelmi viharokat és dilemmákat.
Michael felkarolja Lelaina dokumentumfilmjét, és befolyásával kiadót talál neki. A közeljövő reality műsorainak stílusában szétkaszabolt film – érthető okokból – nem nyeri el Lelaina tetszését, ami újabb konfliktusokhoz vezet, miközben csodálatos kritikát rejt az ízléstelen és tartalmatlan tömegmédiáról.

A baráti beszélgetések és kótyagos esték a film legemlékezetesebb jelenetei, melyek tökéletesen visszaadják ennek az életkornak a megismételhetetlen érzetét. A nagyszerű zenékkel aláfestett, könnyed hangulatú szerelmesfilm ugyanakkor remek arányérzékkel jelenít meg olyan valódi problémákat és nehézségeket is, amelyek szintén ennek az életkornak a sajátságai. A szülőkkel való konfliktus és a róluk való leválás; a végzetes veszteségek megélése; a társaság negyedik tagja, Sammy (Steve Zahn) melegségén keresztül a saját identitásunk elfogadásának nehézsége; vagy akár az olyan, kifejezetten a kilencvenes évekre jellemző valódi fenyegetettség, mint az AIDS mindennapos jelenléte.

Talán megdöbbentő lehet, hogy a filmet Ben Stiller rendezte. Szerencsére – öniróniáról tanúságot téve – a sekélyes yuppie szerepét osztotta magára, aki a pénz-befolyás-külsőségek háromszög bűvkörében éli napjait. Vagyis szöges ellentéte a főszereplők életfelfogásának, akik eredetiek, önazonosak, keresik saját útjukat – mindenki a maga módján. Ez a film elsősorban a 90-es évek fiataljai számára vált klasszikussá, ám nagyszerű hangulata és a fiatal felnőttek útkeresésének jól elkapott ábrázolása miatt a legjobb generációs filmek között a helye.

Ajánlja: Varga Dorottya