Alberto Moravia: A közönyösök
Jelzet: M 87
Moravia e korai, mégis egyik legsikeresebb regénye a két világháború közötti látszólag nyugodt időszakban játszódik és elvezet az olasz kispolgárok hétköznapjaiba. Az író hihetetlen elemző képességgel vizsgálja az időszak atmoszféráját és tipikus szereplőit, a minden iránt közömbös római kispolgárokat.
Három központi karaktere (özvegy anya és gyermekei) alapvető szükségletekben nem szenved hiányt, sőt, viszonylagos jómódban élnek, szórakozni járnak. Az életükkel azonban mégsem elégedettek, kiüresedettnek, reménytelennek érzik, amelyben nincs cél. Két "idegentől" (valójában a családhoz nagyon is közel álló személyektől) várnak boldogságot, változást, egy új életet. Leo és Lisa, a két külső karakter bonyolult szálakkal kötődik az anyához és gyermekeihez.
A regény elején az idősödő özvegy anya, Mariagrazia meglehetősen tehetős szeretője, Leo úgy érzi, eljött az ideje annak, hogy felbontsa kapcsolatukat. A gazdag férfi úgy dönt, hogy vágyai kiéléséhez a kalandkeresésnek egy aljas módját választja: szeretőjének lányát, Carlát szemeli ki magának.
A lány, Carla közönyös, passzív, aki magányban, unalomban és fásultságban eltöltött húszas évei miatt utálatot érez az élet iránt, és minden lehetséges eszközt felhasznál, hogy kitörjön a család megrögzött szokásainak börtönéből, akkor is, ha ez botrányos, megbotránkoztató jelenetekkel teli helyzetet teremthet. Így némi tépelődés után elfogadja a számító pénzember, Leo közeledését. Ezzel egy megalázó játék kezdődik, és hogy bűntudatát leplezze, önmagával is elhiteti, hogy mindezt egy ,,új élet”, egy szebb sors kedvéért teszi.
Mariagrazia egyetlen célja az, hogy Leo az övé maradjon. Elvakult, szűk látókörű és kétségek közt vergődő ez az életének derekán járó özvegyasszony, akit talán nem is a szerelem, hanem a kétségbeesett ragaszkodás vezérli tetteinek ösvényén. Az érzelmekkel képes számolni, azonban az emberi gonoszság és pénzéhség, e két tulajdonság, mely Leo cselekedeteit motiválja, nem szembeötlő számára.
Mariagrazia fia, Michele szintén életuntan, fásultan éli életét. Mikor tudomást szerez a Carla és Leo közti szerelmi viszonyról, önmagába néz, ám csak döbbenetes közönyt és tehetetlenséget lát. Színlelve a felháborodás érzését, fegyverrel támad Leo ellen, azonban a kísérletet elhibázza, nekünk viszont okot ad a reményre, hogy talán elérkezett a fordulópont, és az esemény kirántja legalább őt, a legártatlanabb szereplőt a közömbösség csapdájából. Azonban Michele bár belátja, hogy a szerelem és a család gyógyír lehet a közöny sebeire, mégsem ezt az utat választja: a történet végén valódi érzések nélkül mégis Lisánál, Leo régi szeretőjénél keres menedéket. Ez a döntés belső konfliktusát, mely élete majdnem két évtizedében végigkísérte, nem oldhatja fel.
Talán az egész korszak, a teljes kispolgári világ reményvesztett hangulata tükröződik Moravia regényében, előrevetítve a második világégéshez vezető utat: ez a tehetetlen ifjúság embertelen hatalmak prédája, a kibontakozó fasizmus táptalaja lett, közönyébe (ahol a jelszó: ha változást akarsz, előbb rombolni kell könyörtelenül!) a pusztítás szelleme plántált érzést, sőt fanatizmust.
Ajánlja: Kiss Attila
2024. november 21.