Boris Vian: Tajtékos napok
Jelzet: V 82
Boris Viant tragikusan rövid életében igazi kaméleonként tartjuk számon. Műszaki főiskolát végzett, kiváló matematikus, dzsessztrombitás szépíró volt. A Tajtékos napok című lírai alkotásában visszaköszön mindaz, amit az életben szeretett és gyűlölt. Alkotóelemei a szerelem, a dzsessz, a humor, a fantázia, a képmutatás, a kiszámíthatatlanság, a kizsákmányolás, a pénz és a halál.
A szürreális motívumokkal gazdagított, szépen építkező romantikus történet középpontjában Colin és Chik, az élet nagy dolgaiból keveset tapasztalt fiatalember áll. Mindketten nőtlenek, irodalmi érdeklődésük is azonos, ám anyagi helyzetük eltérő. Colin olyan házban lakik, ahol a napfény tündértáncot jár a sárga rézcsapokon, szakáccsal, koktélzongorával. Éppen elegendő pénze van ahhoz, hogy szépen megéljen, és ne kelljen másoknak dolgoznia. Chik mérnöki végzettsége és viszonylag jól jövedelmező munkája ellenére képtelen a saját lábán megállni. Megszállott szenvedéllyel gyűjti Jean-Sol Partre filozófus műveit, és mivel szinte minden héten megjelenik egy könyve, Chik minden pénzét erre költi. Az élet számos olyan drámai eseményt tartogat számukra, amely rádöbbenti őket, hogy a világ nem csupán a felszínességről szól, és bizony a barátság többet követel az anyagi segítségnél. A történet szerelmi szála Duke Ellington hangszerelésében kúszik be, amikor is Colin egy baráti zenés összejövetelen megpillantja a gyönyörű és elragadó Cloét. Ettől kezdve Colin számára „a világ maradék részének java darabja kezdett egy fabatkát sem érni.” Chick ezt megelőzendően megismerkedik Alise-zal, akivel bár teljesen különbözők, egy dologban nagyon hasonlítanak, mindketten Partre hívei és szenvedélyesen gyűjtik műveiket. Colin egy nagyobb összeggel kívánja segíteni barátja és szerelme boldogulását, ám Chick képtelen megosztani Alise-zal, ez a tette csendben megöli mindkettőjüket. Colin és Cloé ezzel szemben látszólag teljesen egyformák. Szerelmük egy meleg felhő, amely fahéjas cukor illatú, senki sem látja, csak ők érzik. Körülöttük lebeg, de a felhőn túl egy munkával, verejtékkel, felelősséggel teli világ van, amiből ők úgy érzik, megtehetik, hogy nem veszik ki részüket. Az ő tökéletesnek hitt világukba nincs bekalkulálva egy lehetséges betegség fájdalmas gyötrelme. Egy teljesen külön létforma az övék: tele szépséggel, fiatalsággal, gondtalansággal, fekete bajszú szürke egérrel, vidám cipőkkel. A nászútjuk során Cloé szervezetében egy rejtélyes tüdőbetegség kezd kialakulni. A szerelme megmentésére költött duplárok fogyatkozásával párhuzamosan közös életük horizontja beszűkül, az életterük összezsugorodik, a fény elhal. A humoros, komédiának tűnő történet tragédiával ér véget.
Az 1947 áprilisában napvilágot látó Tajtékos napok bár a későbbiekben szerelmi regényként került aposztrofálásra, mégis több annál. Boris Vian lassan, csendben csempészi be cselekményébe azokat az elemeket, amik hatására a huszonkét éves főhős fájdalmas és keserű búcsút vesz a vibráló, lüktető ifjúkorától. A fiatalkori álmok drámai módon szertefoszlanak, helyére a fájdalmas realitásokkal teli felnőttkor lép. Azoknak az olvasóknak ajánlom, akik szeretik a dzsesszt, no meg a humoros, tanulságos, belső lelki utazásra invitáló történeteket. A regényből Michel Gondry 2013-ban kiváló színészek bevonásával filmet készített, amely szintén azt bizonyítja, hogy a történet és annak mondanivalója hosszan hat. DVD változatban szintén megtalálható (3881-es jelzettel) és kölcsönözhető könyvtárunkban.
Ajánlja: Spiegler-Kutasi Nikoletta
2018. november 14.