Bret Easton Ellis: Amerikai psycho

Jelzet: E 40
 

Engedjék meg, hogy bemutassam az 1980-as évek legkifinomultabb, ugyanakkor legérzéketlenebb könyörtelen hősét, Patrick Batemant. Ő a yuppie megtestesítője. A yuppie a Young Urbane Professional Person, azaz fiatal városi diplomás személy becéző alakja, azaz az olyan fiataloké, akik rengeteg pénzt keresnek és ennek megfelelően luxusban élnek.

Maga Patrick Bateman és kollegái főként öltözékükkel érzékeltetik felsőbbrendűségüket, a kötet írója, Bret Easton Ellis egy oldalt szentel csak az öltözékek leírásának, melyek a luxusmárkák széles palettájából állnak össze. A fiatalok drágábbnál drágább éttermekben vacsoráznak és ezzel büszkélkednek is, illetve névjegykártyáikat is összevetik, kinek szebb tipográfiailag és anyaghasználatban a névjegye. Így élik mindennapjaikat, egymás közt és párjukkal is érzéketlenek. Gyakorlatilag egy burokban élnek és nem találkoznak a szegénységgel, így hidegen hagyja őket más emberek nyomora, nem adakoznak a szegényeknek, csak hedonista életmódjuk kielégítése a céljuk. Az anyagiakkal és a kézzelfogható javakkal foglalkoznak, olyan, mintha teljesen kiveszett volna belőlük a lélek, az emberség. Patrick Bateman nappal ezt az életet éli, éjszaka azonban talán pont ennek az életformának az ellensúlyozásaképpen hajléktalanokkal, szeretőivel kegyetlenkedik, a kínzásban leli meg az örömét. Bátran kijelenthetjük róla, hogy egészen máshogy fogadja be és emészti meg a valóságot, mint a legtöbb ember.

Habár a regény alapvetően egy torz tükör a körülöttünk lévő világról, megtalálhatóak benne a szürreális elemek is. A regény vége felé összemosódik az álom, a fantázia és a valóság, melyben Patrick Bateman elveszik.

Az Amerikai psycho kemény világát zenei utalások szövik át, ezek enyhítik kicsit a sokszor életidegen és mégis a rideg valóságot elénk táró mű hangulatát. Patrick Bateman a 80-as évek legkiválóbb zenéire táncol vagy épp gyilkol. Ilyen Phil Collinstól a Sussudio, a Huey Lewis and The News-tól a Hip to be Square, vagy épp a New Ordertől a True Faith.

A könyv remek korképet ad a 80-as évekről, a fogyasztói társadalomról, Bret Easton Ellis meglátásai a mai napig érvényesek. Olyan olvasóknak ajánlom, akik nem riadnak vissza a horror műfajától, de ugyanakkor meg szeretnék ismerni a mű mélyebb üzenetét.

Az 1991-ben megjelent regényt a benne található erőszak és a nők kizsákmányolása miatt betiltották, a legjobban egy feminista aktivista, Gloria Steinem ellenezte a könyv további terjesztését. Azóta már folytatása is elkészült Holdpark címmel, mely a függőségeivel és múltjával szembenéző íróról és az általa megalkotott karakterről szól, aki túlnőtt a szerepén és a valóságban folytatja ámokfutását.

Ajánlja:
Szandtner Dániel