Donna Tartt: A titkos történet
Az amerikai szerző már ezzel az első regényével beírta magát az irodalomtörténetbe. Donna Tarttról azt érdemes tudni, hogy nagyregényeket ír és közel tízévente ad ki egyet. A titkos történet 1992-ben jelent meg, ezt követte 2002-ben A kis barát, Az aranypinty pedig 2014-ben jelent meg először.
Jelen regény egy fordított krimi, vagyis már az elején tudjuk, hogy ki az áldozat és nagy vonalakban azt is, hogy kik a tettesek, ám a miértre csak később jövünk rá.
Az elbeszélő Richard Papen, aki egy kaliforniai kisvárosból érkezett a keleti parti Hampden egyetemre. Miután egy évet ellébecolt az orvosin, úgy döntött, éles fordulatot vesz és az angol tanszékre felvételizik. Élete a kaliforniai Planoban kilátástalan volt, a szüleitől eltávolodva, életével elégedetlenül érkezett Hampdenbe. Itt egy teljesen más világ fogadta: a tapintható történelem, a gazdagság és tudás birodalma. Hamar megismerkedik a tanszék 'klikkjeivel', és vonzani kezdi az ógörögöt tanuló csoport, akik mindössze öten vannak. Nehéz bekerülni közéjük, elsőre persze neki se sikerül.
A történet erről az öt emberről szól, akik nem hétköznapi emberek – Richard szemével látjuk őket, először sznobnak, távolságtartónak, ám a könyv végére szinte minden gyarlóságukat megismerjük.
Emlékeznek, miről beszéltünk az előbb, hogy néha a véres, borzalmas dolgok a legszebbek? – kérdezte. – Ez nagyon görög gondolat, és nagyon mély is. A szépség rettenet. Amit szépnek nevezünk, az előtt reszketünk. És mi lehet félelmetesebb és szebb az olyan lelkek számára, mint a görögök vagy mi vagyunk, az önuralom teljes elveszítésénél? Lerázni egy pillanatra a lét láncait, darabokra zúzni halandó énünk esetlegességét?
Nagyon erős atmoszférát teremtett az írónő – a szereplőkkel együtt lélegzünk, Richard a Hampdenben töltött első évét nagyon részletesen elmeséli – ez az év, ezek az emberek nagyon fontos hatást gyakoroltak az életére.
A szereplők jól kidolgozottak, a cselekmény csavaros, izgalomban tart, annak ellenére, hogy már a könyv elején tudjuk, ki az áldozat. Donna Tartt remekül írta meg a történetet, fejtette vissza az eseményeket.
Szereplői ellenszenvesek, egy idő után meglátjuk a manipulációt, a szándékaikat a tetteik mögött. Mindegyikük élete el van rontva valamilyen szinten, és ezen nem nagyon tudnak javítani – sodródnak, vagy még nagyobb és nagyobb mocsokba lökik magukat.
Összetett regény: van benne egy kis filozófia, krimiszál, lélektani történet – sötét, nyomasztó, lebilincselő regénnyé gyúrva. Ajánlom azoknak, akik szeretik az egyedi atmoszférájú történeteket. A szerző bármelyik könyve hasonlóan különleges olvasmányélményt nyújt.
Ajánlja: Waldinger Dóra
2020. január 16.