Fekete István: Ballagó idő

Jelzet: F 37

Fekete István minden idők egyik legolvasottabb magyar írója, de a neve hallatán legtöbb embernek az ifjúsági regényei és az állatregények jutnak eszébe. Pedig műveihez az alapot az író szeretett szülőfaluja, Gölle, és az ott töltött gyermekévek adják meg. Ennek állít emléket a Ballagó idő című önéletrajzi regény.

Fekete István 1900-ban született. Az elemi iskola első négy osztályát a Somogy megyei Göllén végezte (ahol édesapja volt a falu tanítója), majd 1910-ben költözött be Kaposvárra az ötödik osztály megkezdésére. Élete első 10 évét töltötte csak szülőfalujában, de ez a tíz év egész későbbi életét és emlékeit meghatározta. Az ott élő emberek, a gyerekkori barátok, az állatok és persze a természeti környezet állandóan visszatérő motívumai későbbi regényeinek és elbeszéléseinek.

A regény stílusa változatos. Átitatja a szomorkás nosztalgia, de sok-sok vidám pillanatot és gyerekkori csínytevést is felidéz – az író eleven gyerek volt, akinek a falubeliek szerint „a szöme sem áll jól”. A megszokott érzékletes természetleírások mellett a barátok, szomszédok, családtagok mindennapjainak is részesei lehetünk. Meleg szeretettel emlékszik vissza gyermeksége varázslatos tájaira, tanító-gazdálkodó-vadász apjára, jószívű nagyanyjára és mindazokra az egyszerű emberekre, akik emberségét és írói világát formálták. Aki elolvassa a könyvet, éppúgy otthon fogja magát érezni ebben a száz évvel ezelőtti kis faluban, mint ahogyan a regény írója is visszavágyott ide egész későbbi életében.

Fekete István megismerését a Ballagó idővel kell kezdeni. Ez a mű több mint önéletrajz: az író mindenkori munkásságának, ember- és természetszeretetének, világlátásának esszenciája és meghatározó alapja. Emellett éppolyan olvasmányos, mint a szerző összes többi műve – aki azokat szereti, ezt is élvezni fogja.

Ajánlja: Szabó Csilla

2014. május 05.