Kaffka Margit: Színek és évek

Jelzet: K11

Kaffka Margit könyvét 1911-ben adták ki. Ezt a világot, a 19-20. század fordulóját és az azt megelőző pár évtizedet mutatja be egy nő szemével. A Színek és évek mind a mai napig legismertebb és valószínűleg leginkább időtálló műve az írónőnek.
 
Az egész regény tulajdonképpen egy visszaemlékezés: egy öregedő asszony, egy hajdani dzsentrilány emlékezésének foglalata.  A főszereplő, Pórtelky Magda megvénülve (50 évesen!) emlékszik vissza a múltra, és gyerekkorától kezdve meséli el, hogy hogyan is jutott abba az állapotba, abba a kis házba és magányba, amiben éppen él. Nagyjából 1860–1910-ig tart a cselekmény.
Fejlődésregénynek is tekinthetjük a művet, bár inkább „visszafejlődésregény”, ahogy Magda a nagyravágyó kislányból és fiatal feleségből a sors csapásai folytán egy megtört és megalázott asszony lesz, aki már csak a gyerekei jobb sorsában reménykedhet.

Az az életforma, mely megszabja Pórtelky Magda gondolkodásának, vágyainak és lehetőségeinek határát, a nő számára egyetlen utat hagy: a házasságot. Magda is ősei módjára megyei ember – alispán – feleségeként akarja életét berendezni. Amikor azonban egy tragikus véletlen megfosztja férjétől, szembetalálja magát a megváltozott világgal, amelyhez képtelen alkalmazkodni. Második házasságát már azzal a meggondolással kezdi, hogy számára nincs más megoldás, mint egy új férj. Látszólag megint megkapaszkodik tehát, pedig élete süllyedése valójában most kezdődik el. Az emlékvilág falai lassan leomlanak, és durván láthatóvá lesz az „élősdi” és kiszolgáltatott asszony alakja.
 
Magda egy olyan kor szülötte, amikor a nő érvényesülésének szinte egyetlen lehetséges útja a férfi. Csakhogy a kiegyezés kori dzsentri világnak lassan vége, a polgárosodó országban a nő szerepe már nemcsak háziasszony és gyereknevelő kell(ene) legyen, hanem saját jogán emelkedik fel a férfiak mellé. De Magda erre semmilyen szempontból nincs felkészülve. Az egész életét megkeseríti, hogy mindenkori helyzete a férfiaktól és/vagy a családtól függ, nem tud a saját lábára állni, az ő képességei csak ebben a körben tudnak kibontakozni. Ezt a gyötrődést meséli el a szerző Magda történetében.
Saját gyengeségének és elrontott életének azért van pozitív hozadéka is: a saját lányait már arra tanította, hogy törjenek ki a pillangóbábból. Mindent megtett azért, hogy tanulhassanak és függetlenek legyenek.
 
A bő 100 éves regény nyelvezete mai szemmel nézve is gördülékeny, jól olvasható. Köszönhetően az egyes szám első személyű mesélésnek, könnyen beleélhetjük magunkat a századfordulós miliőbe, a társasági életbe, az elsőbálozó lányok mindennapjaiba vagy a friss házasok társasági életébe. Az olvasóra van bízva, hogy tud-e, akar-e azonosulni Magdával, de az ő szemszögéből nézve megérthetjük, hogy a sorsa valószínűleg tipikus századfordulós asszonysors. Ha talán erősebb vagy okosabb, sikerülhetett volna kitörnie belőle – de körülötte darabokra hullott az a társadalom is, ami addig stabil hátteret adott az életének.
 
Ha tetszett a regény, javasoljuk még az író Hangyaboly (egy apácazárda élete) és a Mária évei című műveit is.

Ajánlja: Szabó Csilla

2019. december 17.