Vakbarát változat |
Betűméret

Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

Jelzet: K 28
K 28 LE 601, LE 602
 
Reidzsi ráeszmélt, hogy mennyire értékesek az átlagos hétköznapok, és hogy micsoda boldogságot okozhat a puszta tény, hogy velünk van az, akit szeretünk.
 
Egy távoli ország sokak számára ismeretlen kultúrájába nyerünk betekintést a Mielőtt a kávé kihűl című regénnyel, mely Tosikadzu Kavagucsi japán drámaíró és színházi rendező első regénye - azonos című színműve alapján. A színmű elnyerte a 10. Szuginami Fesztivál nagydíját, s a regény sikerét mutatja, hogy az elmúlt évtizedben számos nyelvre lefordították, s folytatásai jelentek meg: Történetek a kávézóból, Mielőtt az emlékeid elhalványulnak, Mielőtt elbúcsúzunk.  

A regény négy nő szívmelengető történetét meséli el, melynek helyszíne a Funiculi Funicula nevezetű, tokiói kávézó. A városi legenda szerint, a kávézó egy bizonyos székén ülve, egy csésze szertartásosan elkészített kávé fogyasztása közben időutazásban vehet részt az odalátogató. Ám ez nem megy olyan könnyen, hiszen rengeteg bosszantó szabálynak kell eleget tenni. A legnehezebben elfogadható szabály sokakat el is rettent a próbálkozástól: Bármi történik is a múltban, a jelent nem változtathatja meg.

Van-e értelme visszamenni a múltba, vagy elrepülni a jövőbe tudván azt, hogy az a jelenre egyáltalán nincsen kihatással? Nem is ez a cél, hanem bizonyos kérdések, belső vívódások tisztázása, melyek a szereplőink életébe végeredményben megnyugvást hoznak. Jelenthetnek ugyanis a múltban zajló események reményt egy boldogabb jövőre, erősíthetik két ember között az őszinte szerelmet, helyrehozhatnak családi kapcsolatokat, a jövőből visszatekintve pedig igazolhatnak egy nehéz döntést. A novellákban szó van a szerelemről, a betegség miatti veszteség feldolgozásáról, az anyai szeretetről, az egymás iránti tiszteletről, az egymásra figyelésről – amolyan japánosan. Tapintatosan, kicsit távolságtartóan, de mégis a legmélyebb részletekig egymásra figyelően, egymást tisztelően.

Az olvasóban a végén csak egy kérdés marad, mégpedig az, hogy a valóságban van-e olyan pont az életében, ahova visszamenne, és bele merne-e ülni egy olyan székbe, mely ahhoz az időpillanathoz repíti, de onnan vissza kell térnie, mielőtt a kávéja kihűl. Kivel találkozna, ha utazhatna a múltba vagy a jövőbe? Mit hozna helyre? Milyen üzenetet adna át valakinek?

A regény Ónodi Eszter felolvasásában hangoskönyvként is megjelent, melyet a 2. emeleti Médiatárban tudnak kölcsönözni.
 
Ajánlja: Zoványi Ibolya

2024. december 11.