Linn Ullmann: Stella zuhan
Jelzet: U 56
„Szomorú és erőszakos történet, nehéz volt megírni, még nehezebb megjelentetni, és nem kapott olyan kedvező fogadtatást, mint a többi regényem… Ennek ellenére büszke vagyok rá, magamban azokat az olvasókat kedvelem a legjobban, akiknek ez a könyv a kedvencük” – nyilatkozott az írónő a „mostohagyermekének" tartott második regényéről.
Linn Ullmann (Oslo, 1966-) norvég írónő 2001-ben megjelent Stella zuhan című regénye engem azonnal rabul ejtett varázslatos figuráival, titokzatos életükkel. Groteszk történet, krimikre emlékeztető, feszült cselekményszövés, „északi hidegvér” és mindent felülíró szeretetvágy -- különleges női látásmódban megírva.
Linn Ullmann ragyogó tehetsége nem véletlen – édesapja Ingmar Bergman svéd filmrendező, édesanyja Liv Ullmann norvég színésznő. Gyermekként játszott apja néhány filmjében, felnőve irodalomkritikával foglalkozott, s 1998-ban kiadott első, Mielőtt elalszol című regénye azonnal meghozta a sikert számára.
A Stella zuhan című regény kezdete: Stella 2000. augusztus 27-én lezuhan egy oslói toronyház tetejéről. Véletlen baleset, esetleg öngyilkosság történt, vagy férje, Martin lökte le? A könyv keresi a választ: Corinne nyomozónő -- aki ”zsigereiben érzi a hazugságot”-- megszólaltatja a tanúkat, a családot, a barátokat. Különböző narrátorok szövegrészleteiből áll össze a történet, közben bennünket, olvasókat is „szembenézésre” késztet.
A regény szereplői nagyon különleges emberek. Axel öreg és nagybeteg, de „örök életre kárhoztatott”, nem tud meghalni… Múltja „sötét foltokkal” teli; diákjai valaha Szörnyeteg tanár úrnak csúfolták, Stellát kivéve senkiben sem bízik… Martin, Stella férje „bútorkereskedővé vedlett strucckirály”-- apai nagyapja tragédiáját „őrzi” rémálmaiban. Kereskedőként egy különös szabályrendszert alkalmaz: az üzletében található „mágikus” avokádózöld kanapét megvásárló nőkkel (válogatás nélkül!) szexuális kapcsolatot létesít! Így ismeri meg Stellát is, akivel tíz évig élnek együtt; közös kislányuk, Bi (Bianca) némának születik, anyja halálakor 7 éves. Velük él Amanda (apja elhagyta őket), ő a „senki kedvence”. Anyja halálakor mondja: „…Tizenöt éves vagyok, a nevem Amanda. Azt jelenti: akit szeretni kell.” Fiúkról fantáziál: három „szeretőjét” így nevezi: Ecc, Pecc és Kimehetsz. Családjában magányos, de a kicsi Bit mindenkor védelmezi, sokat mesél neki, anyjuk halálát is „mesébe fűzi”… Stella gyermekkora örömtelenül telt: volt „egy tökéletes némaságba burkolózó anyja”, aki szeretett volna fává változni… papa pedig általában aludt. Felnőve ápolónői munkát vállalt a legelesettebbek mellett, itt ismerte meg Axelt is, aki lassan a család barátjává vált -- néha bűvészmutatványokkal szórakoztatja Amandát, eltűnteti a babáját is… Mindez emlékezteti az olvasót a regényben leírt egyik „félelmetes történetre”, a máig feltáratlan bűntényre: az El Jabali fedőnevű, Skandinávia legjobbjai közé tartozó bűvész a „nagy eltűntető-számban” örökre eltűntette fiatal feleségét.
Bepillanthatunk Stella életébe, vágyaiba, gondolataiba, közelebb visz, de nem oldja fel/meg a rejtélyt: a zuhanást… A regény utolsó oldala Stella gondolataié, aki, miközben leesik a tetőről, kezeivel védi a szeretettel várt, benne növekvő új kis életet… Alakjában a megbocsátás, a szeretet győz élete „sötétségei” felett… Ebben a regényben mindenki hordoz sérüléseket, magányos, és gyarlóságai tudatában is szeretetre vágyik. A skandináv írók „a legjobban tudnak írni a szeretetéhségről, a szeretetlenségről, emiatt talán a szeretetről is.” Ennek egyik mestere a mindannyiunkat elgondolkodtató Linn Ullmann. Axel mondja a regényben:
Néha, mikor a boldogságot emlegetem, valójában a vigaszra gondolok.
Stella gondolja a „kakukkfióka… furcsa, kissé ügyefogyott, néma” Bíről: „… A vágy, hogy szeressem őt, egyenértékű lenne a szeretettel?”
Szeretettel ajánlom ezt fájdalmasan szép, felemelő regényt – az írónő többi könyvével együtt – mindazoknak, akik szívesen olvasnak arról, hogyan lehet szeretetet nélkülözve is megbocsátással, vigaszt nyújtva, irgalmas szeretettel élni.
Ajánlja: Vörösné Adler Erika
2016. november 15.