Ljudmila Ulickaja: Szonyecska
Jelzet: U 55
Könyvajánlómban az orosz származású Ljudmila Ulickaja sikerekben gazdag életművének egy olyan darabját választottam, mely 1994-ben hozta meg számára a nemzetközi elismerést. De nemcsak ezért fontos, hanem azért is, mert ebben a kisregényben gyakorlatilag megtalálhatóak azok az alap írói eszközök, fordulatok, motívumok, melyek aztán az összes többi regényében is visszaköszönnek.
A Magvető kiadó gondozásában viszonylag későn, 2006-ban magyarul is megjelent Szonyecska című kisregény címe egyben főhősének beceneve. Az alig kilencvenkét oldalon át hófehér jeges folyóként zajló cselekmény során generációk nőnek fel, háborúk dúlnak és köttetnek békék, de Szonyecska könyvek iránt táplált szeretete végig megnyugtató keretet ad a sokszor fájdalmasan reális történetnek. Ulickaja a harmincas évek Oroszországába repít vissza minket, ahonnét a mezővárosi proletárok rengetegéből rajzolódik ki egy fiatal lány korántsem szokványos alakja. Kisiskolás korától kezdve, egészen felnőtt koráig minden szabad idejét olvasással tölt. Ez a tevékenység kiragadja a patetikus, harsány harmincas évek diktálta élet kényszeredett helyzeteiből. Nyitott szemmel álmodozva hol Turgenyev árnyas fasoraiban bukkan fel, hol pedig kis vidéki udvarházakban. Később a könyvtári technikum elvégzését követően teljes szeretettel, szenvedéllyel dolgozik egy könyvtár pinceraktárjában. De térjünk vissza egy pár szó erejéig Szonyecska alakjához. Külsejének leírásánál gyakran magára ismer a folyton magát ostorozó nőtársadalom valamennyi képviselője, hisz mi nők sosem látjuk magunkat tökéletesnek. Egyikünknek nagy a feneke, másikunknak körte alakú az orra, harmadikunknak túl méretes a melle, és a sort még folytathatnám. Nos, Szonya alakja magában foglalja azokat a kritikus testrészeket, melyeket minden nő ismer, és a lelke mélyén szeretve gyűlöl. Személyisége még közelebb kerül a női olvasóhoz, amikor olyan tulajdonságaira derül fény, mint a kiváló szervezőkészség, az otthon melegének megteremtési képessége, a jóindulat, a türelem. Ulickajánál a gondolkodásbeli, érdeklődésbeli különbségek nem kizáró okai egy kibontakozó szerelemnek. Ahogy a korkülönbség sem. Szonya és Robert, tulajdonképpen ellentétei egymásnak.
A nő monogám, a férfi poligám alkat. Egyiküknek biztos állása van, a másik alkalmi munkákból él és száműzetését tölti. A nő imádja az orosz irodalmat, a férfi megveti. Ennek ellenére házasságot kötnek és egy baskír faluba költöznek, ahol rövidesen gyermekáldás köszönt rájuk. A gyermekméhvel rendelkező, több gyermek világra hozására alkalmatlan Szonya az anyai szerep betöltésével olvasási szenvedélyével teljesen felhagy, minden percét a két szeretett lény igényeinek kielégítésére fordítja. Minden napját úgy éli, hogy a boldogság, mely rátalált, bármikor elveszhet. Mérhetetlen hálával és békével tölti el rámért sorsa. A gyermektelenség egyfajta hiányt képez titkon kapcsolatukban, melyet később Tánya lányuk testi-lelki jó barátnője, Jászja pótolt ki. A férj szeretője, alkotókedvét visszahozó múzsája, az anya édes lányává válik, így hozva meg a végső megnyugvást mindkettőjük számára.
A legtöbb kritikától eltérően, én azt gondolom Szonya nagyon is tudja, mi történik körülötte, de az olvasás által elnyert hihetetlen bölcsessége, valamint szerencsés stabil természete révén olyan, a világ sokfélesége iránti mély elfogadást képes tanúsítani, mely egyes helyzetekben bicskanyitogató, vagy egész egyszerűen kibírhatatlanul igazságtalan. Szonya a történet végére bölcs idős asszonnyá válik, aki hihetetlen fejlődésen megy át, aki évekre, évtizedekre előre lát, aki képes mindent helyre rakni magában, éppen úgy, mintha egy összetépett regény szanaszét heverő lapjait helyes sorrendbe, egymás után helyezgetne. Szonyecska e hihetetlenül szerethető asszony történetét nem elég egyszer elolvasni, hisz minden újraolvasnál gazdagabb lesz a történet, és az is, aki olvassa. Ulickaja sikereinek sorozatában a következő a Médea gyermekei című családregény, ahol szintén az anyai életút, az a bizonyos, az érzelmi viszonyokat letapogatni képes női megérzés, ún. „harmadik szem” áll a cselekmények hátterében.
Ajánlja: Spiegler-Kutasi Nikoletta
2019. július 13.