Murakami Haruki: A határtól délre, a naptól nyugatra

Jelzet: M 95

Murakami Haruki Kiotóban született 1949-ben, író és műfordító. Az alkotói tevékenységét a második világháború későbbi következményei, nyugati impulzusok, valamint az orosz zene és irodalom formálta. Ezek a hatások különböztetik meg a többi japán írótól. Könyveivel hazájában és nemzetközileg is nagy sikereket ért el, számos díjat kapott értük. 50 nyelvre fordították le műveit, köztük magyarra is. Írásainak hangneme legtöbbször szürrealista és melankolikus, esetleg fatalisztikus (értsd: az előre elrendelt sorsba belenyugvó). Többször visszatérő motívuma az „elidegenedés és magány". Munkái eltérő hatással vannak olvasóira, pozitív és negatív vélemények is elhangzanak – ugyanakkor sokan rajonganak érte: „nem lehet nem szeretni”.

Műveiben teljes mértékben meglátszódik a sokat tapasztalás, személyiségének kettőssége. Például hiába ment el Japánból, hiába lázadozott a lelke, mindig japán maradt:

Régen kivándorolt író akartam lenni, aztán rájöttem, japán író vagyok. Japán a hazám, itt vannak a gyökereim, amelyektől nem tudok, nem lehet megszabadulni.  

Murakamitól olyan művet kívántam „feltárni” melynek címe, rövid ismertetője is motiválóként hatott rám, és megismerése után bátran ajánlhatom.

A történéseket a mű főhőse, az 1951-ben született Hadzsime mondja el. Ekkoriban többgyerekes családmodell volt Japánban. De ő, és barátja, Simamoto kivételek voltak, mert ők EGYKEKÉNT éltek – ez a tény nagy bűnnek számított akkoriban. Az előítélet volt az a közös pont, ami a két gyermeket hamar baráttá tette, majd kialakult a tiszta gyermeki szerelem. Ami elszakadásuk után, a későbbiekben is fellángolt, és ami minden bonyodalom oka volt a főhős életében.

A szerző nagyon szépen végigvezeti Hadzsime fejlődését és szerelmi, szexuális életét. Bemutatja a körülötte megjelenő hölgyeket is, akik formálták, boldoggá tették. E folyamatok során rájött, hogy rá a tiszta, belülről fakadt tulajdonságok hatnak – őt az egyéni vonzerővel lehetett behálózni és horogra akasztani. Mindezt Murakami igazi japános lírai, „casablanca” stílusban jeleníti meg a műben, nagy terjedelemben. Hadzsime látszólag szerette feleségét, Jukikót, gyermekeit, de mindig vágyakozott Simamoto után. Aztán huszonöt év után, mikor újra találkozott vele jól menő bárjában, minden megváltozott, visszazuhant a múltba. Hadzsime érzelmei újra erősen fellángoltak Simamoto iránt. Most már tudta, hogy örökre vele fog maradni, családját is kész volt elhagyni.

Murakami írói nagyszerűségét jellemzi, hogy a karaktereket hihetetlenül különleges egyéniséggel ruházta fel, hol szeretni lehet a megjelenő karaktereket, hol nem érteni egyiket vagy másikat, s hol sírni lehet velük. Közben sokrétűen megismerteti a japán kultúrát, a mindennapi társadalmi életet. A regény végig elgondolkodtató, sok érzelemmel teli, melyet már ezért is el kell olvasni! Csak ajánlani tudom, és egyet kívánhatok: Jó „érzelmi” utazást!

Ajánlja: Németh Henrietta

2018. április 17.