Afonso Cruz: Kokoschka babája

Jelzet: C 32

Afonzo Cruz első magyarul megjelent könyve igazán különleges olvasmány. A portugál szerző, aki egyben zenész, grafikus és rendező is, remekül egyesíti művében sokoldalú tehetségét és érdeklődését. A töredezett, térben és időben is több síkon futó cselekményt saját grafikái és fotói illusztrálják, a különböző történetszálakat különböző betűtípusok és tipográfiai megoldások jelölik. Csupa játékosság, szatirikus humor, könnyedség és derű jellemzi a művet, miközben a második világháborúban porig rombolt Drezdában kezdődő történet cseppet sem könnyed emberi sorsokat tár elénk.
 
Például Isaac Dresnerét, aki fiatal zsidó fiúként egy német katona elől menekülve az együgyű madárkereskedő, Bonifaz Vogel pincéjében tölti a háború hátralévő napjait. Ez idő alatt csak hangként létezik az öregúr számára, hogy aztán a háború végén, a föld alól előbújva egy családként folytassák életüket Párizsban. Megindító és különös történet az övék, a három nagyobb egységre tagolható könyv első fele róluk szól. Isaac feleségül vesz egy festőművészt, könyvkereskedő lesz és kiadót alapít.
 
A vérbeli zenész Mathias Popa írói babérokra törne, ám sikertelen kísérletei megkeseredett emberré teszik. Még Thomas Mann kiadatlan kéziratát is ellopja és kiadja a saját nevén, hátha végre felkerül az irodalmi térképre, de hiába. Sikertelensége végzetszerűnek tűnik. A züllött Popa utolsó művét Dresner adja ki, mely a magyar származású Varga család történetét tárja fel, ezen keresztül pedig Popa saját életét meséli el. A könyv második egysége Popa könyvét rejti, vagyis könyv a könyvben, külön borítóval, a végtelenbe tartó fejezetszámozással és egy elképesztően szövevényes és kacifántos családtörténettel. Popa könyvének címe: Kokoschka babája.
 
A történetszálak egyre inkább összefonódnak, a különböző sorsok a legkülönfélébb módokon kapcsolódnak össze, a már korábban megismert karaktereket minden fejezettel új szemszögből láthatjuk. Popa fikciókkal teli művében számos élet csupán kitalált sors. Lehetséges azonban, hogy képzeletbeli megalkotásukkal a valóságban is létrejönnek ezek az életek? Lehet teremtő ereje a szavaknak? (Végtére is, Bonifaz Vogel is az ábécét imádkozza az Úrhoz, hogy a Jóisten a legjobb belátása szerint rakja sorba a betűket.)
Adéle Varga, aki haldokló nagyanyja rejtélyes fiatalkori szerelmének próbál nyomára bukkanni, végül a saját családjáról szóló könyvből ismeri meg valódi történetét, és tulajdonképpen végzetét is. A harmadik egység az ő és egy lisszaboni muzsikus története, és a cselekmény bizonyos értelemben körbeér ugyan, mégsem kelti lezárt történet benyomását, nem véletlenül.
 
Mindez kissé talán bonyolultnak hangzik, és valóban figyelmes olvasást igényel Cruz különc figurákkal teli, szerteágazó és komplex könyve. A bölcs és szellemes eszmefuttatásokkal, filozófiai elmélkedésekkel teli könyv igazán egyedi módon mutat rá, hogy mennyi apró esemény, találkozás, gondolat alakítja sorsunkat, ugyanakkor ezerféle más módon is lehetne. Hogy milyen óriási kitérőkkel haladunk mind végzetünk felé, miközben éppen ezek a kitérők alkotják sorsunkat. „Ilyen a végzetünk, kanyarokat és kitérőket teszünk, hogy tökéletesen beteljesedhessen végzetünk. A kerek a legrövidebb út két pont között. Türelmesnek kell lennünk (ez ugyanis a leggömbölyűbb érzelmünk).”

Ajánlja: Varga Dorottya