Ámosz Oz: Júdás

Jelzet: O 99

Amos Oz (született: Klausner, 1939-2018) izraeli író, újságíró, akadémikus volt. 40 könyv szerzőjeként vált ismertté: regények, novellagyűjtemények, gyermekkönyvek és esszék; 45 nyelven adták ki őket. Bevándorló szülők gyermekeként, litván apától és lengyel anyától született; otthon nagy házikönyvtáruk volt, zsidó öröksége, saját bevallása szerint „elsősorban könyveket és szövegeket tartalmaz.”

14 évesen elhagyta otthonát, a Kibbutz Huldához csatlakozott, ekkor változtatta nevét Oz-ra, ami héberül bátorságot jelent. Regényeiben a főszereplőket általában realista megvilágításban, iróniával mutatja be, a Júdás szereplői sem fekete-fehérek.

A fiatal Smuel nem szép férfi, szégyenlős, érzelgős, feledékeny és kissé lusta is; ráadásul nagyon szeret szónokolni. Ugyanakkor önzetlen és segítőkész: „Olyan volt az emberekhez, mint egy puha kesztyű télen.” A középkorú Atália igazi szépség, de sértődős és szigorú, mégis ott bujkál a mosoly a hangjában. Idős apósa, Gersom Ward izomsorvadásban szenved, csúnya, de fenségessé teszi ezüstös hajkoronája és intelligenciája. Smuel egyetemi tanulmányait félbehagyva, szerelmi csalódás után menekül ide, a bezárt és elzárt, tragédiákkal teli házba, ahol négy hónap alatt megismeri boldogtalan történetüket.

Oz maga nyilatkozik így: „Ha egy szóval kellene összefoglalnom a könyveimet, azt mondanám, hogy „családokról” szólnak. Ha két szót mondanál, azt mondanám: „boldogtalan családok.” Boldogtalan családokról, a sokat megélt zsidó nép történetéből… Az 1959-1960 telén, Jeruzsálemben játszódó regényben nagyon összesűrűsödik a fájdalom, a bánat. „Megindító és egyedi szenvedéstörténet. Jeruzsálem regénye. Eszmék harca, állásfoglalás nélkül. Az árulás regénye, melyben a fogalom új értelmezéseket kap.” Gersom egyetlen fia, Mika 9 éves kora óta egy vesével, rokkantan élt, de bevonult, és az arabok 1948-ban kegyetlenül, férfiként meggyalázva ölték meg. Csak egy éve voltak házasok Atáliával, s az azóta öntörvényűvé vált asszony rémálmokkal teli magányban él apósa mellett. Már a nő apja, Saltiel is meghalt, aki szorgalmazta a zsidó-arab párbeszédet, s a zsidó állam megalakulása után árulónak kiáltották ki, ezért elzártan, némaságban töltötte utolsó éveit. Smuel együttérez velük, sőt Gersommal megszerették egymást, de nem maradhat náluk, mert mint minden „elődje”, beleszeretett Atáliába… (A regény érdekessége, hogy Smuel magyar étterembe jár, ahol naponta gulyást ebédel.)
A fiú a regény végén elhagyja a fojtogató légkörű Jeruzsálemet, várja a szabadság és új lehetőségek, s talán megírja régóta elkezdett könyvét: Júdásról…
 
Szeretettel ajánlom ezt a szomorúan szép, de együttérző és szeretettel teli írást és a szerző többi munkáját is Olvasóinknak.
 

Ajánlja: Vörösné Adler Erika