Életünk 2019. 5-6. szám

A hagyományokhoz híven, idén nyáron is összevont számmal jelentkezik az Életünk irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat. Az irodalmi értékekben ugyancsak bővelkedő dupla lapszámból szemezgetünk, inspirációt adva kedves olvasóinknak a nyári olvasási élmények gyarapításához.

Turczi István Jókai Anna íróról és Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas erdélyi-magyar költőről, íróról emlékezik meg egy-egy verseiben. Jancsik Károly azon kortárs felstőművészek közé tartozik, akik bár nincsenek egyfolytában a rivaldafényben mégis nagy érdeklődés irányul alkotásaik felé. Talán azért, mert az általa alkalmazott technika nem mindennapi, mondhatni egyedi. Fábián László író fejti meg festészetét, rendkívül aprólékosan, kvantumrészecskékre szedve azt. Az írás azért is nagyon fontos, mert Jancsikról egyetlen kortárs – sem online, sem papíralapú – művészeti lexikonban sem találunk szócikket. Buji Ferenc újabb vallásfilozófiai dolgozatát olvashatjuk, ezúttal az eredeti jézusi üzenet hellenizálódását, a teológia dehellanizálásának folyamatát járja körül. Izsó Zita író, költő a Fiatal Írók Szövetségének tagja második alkalommal jelenik meg verseivel az Életünk oldalain. Ez alkalommal hat verset csempészett a lapszámba, melyek az elmúlás, a veszteség, a halál témája köré csoportosulnak.

Az Egy tévelygő Móricz-hős, Báthory Gábor halála és többszöri eltemetései című tanulmányban az erdélyi fejedelem halálának narratíváival ismerteti meg az olvasót. A téma ma is gondolkodásra inspirál, el lehet-e fogadni vezetőnek egy erkölcsileg elítélendő ember? Egyáltalán milyen döntéseket képes hozni egy magánéletében brutális tetteket végrehajtó fejedelem. Milyen cél vezérelhette Bethlen Gábort, amikor 1628-ban úgy döntött, hogy vitézi rangjának megfelelően újratemeti? Ezekre próbál a dokumentumok ismeretében választ adni Jankovics József  irodalomtörténész. Kiss Gy. Csaba József Attila-díjas magyar irodalomtörténész, művelődéstörténész, címzetes egyetemi tanár részleteket közöl a Nap Kiadónál megjelenő Harminc év után (1988-89) című könyvéből.

A harminc éve történt rendszerváltás körülményeivel ismerkedhetünk meg kicsit másként, kicsit közelebbről, személyesen. Kovács István költő a vers keletkezésével kapcsolatban gyűjtötte össze gondolatait:

A vers a lélek hajszálrepedéseinek soha meg nem ismétlődő szövevénye. Kiváltója a megrendülés és az örökkévalóság rokon értelmű fogalma: a csönd.

Domokos László Margittai Gábor íróval, újságíróval beszélget kultúrák, közösségek, egyének peremhelyzetéről, irodalomról, alkotó szerkesztői feladatokról. Fenyvesi Ottónak Egyházashetyén, a Berzsenyi Dániel emléknapon elhangzott ünnepi gondolatait olvashatjuk újra. A gondolatok olvasása után még közelebb kerül az olvasóhoz egyik legnagyobb magyar költőnk életműve. Fenyvesi Berzsenyi Dániel költészetét a drága orvossághoz hasonlítja, receptre ajánl naponta néhány sort. Végezetül Molnár Miklós író, költő, műfordító személyes hangvételű beszámolóját emelném ki a dupla számból. A sikondai alkotóház 1994-1999 közti időszakának végtörténetébe, valamint ezzel párhuzamosan a művésztelep egykori mindenesének ez időszakra jellemző alkotó tevékenységébe nyerhetünk betekintést. Ritkán látott felvétel az íróról!