Szakrális helyek felkeresése nagyon ősi és szinte minden kultúrában megfigyelhető jelenség. Szent helyek felkeresése vezeklés céljából keresztény szokás, amellyel a magyarság ezer évvel ezelőtt ismerkedett meg. A szent helyekre vezető zarándokutak a keresztény Európának egyfajta ütőerei voltak a középkorban, maguk a szent helyek pedig a népek találkozó helyei. Itt döbbenhettek rá a különböző nyelvű és etnikumú emberek a kereszténységből fakadó lelki rokonságukra, ám ugyanakkor különbségeikre, gondolkodás- és szokásbeli sajátságaikra is.
Az első keresztény búcsújárásokra a III. századtól vannak adataink; ekkor a zarándoklatok célja még elsősorban a Szentföld, Palesztina, Jézus, Mária és az apostolok életének színtere volt, különösen Jeruzsálem és Betlehem.
A mai modern búcsújárások több vonatkozásban különböznek az elmúlt korok zarándoklataitól. A közlekedés nagyarányú fejlődése elérhetővé tett eddig távoli kegyhelyeket. A zarándokút időbeli lerövidülése azonban a búcsús ájtatosságok lényeges módosulását vonta maga után; a gyalogos zarándoklatok végleges eltűnése után napjainkban kristályosodik ki a búcsújárás új szokásrendje hazánkban.
A sok száz éves múlttal rendelkező zarándoklás kitűnő lehetőséget kínál egyfajta kulturális út kialakítására is - ahol a terület egyes szakrális célpontjai képezik az út állomásait (ld. lentebb).
A kulturális út egyes állomásai a következők:
Celldömölk - A magyar Máriacell búcsújáróhelye
Csehimindszent - Mindszenty József emlékhely
Gencsapáti - Szentkút és búcsújáróhely a Boldogságos Szűz tiszteletére
Kemestaródfa - Miród forrás
Rönök, Inzenhof (Au. - Borosgödör) - Szent Imre templom
Vasvár - Szentkút; Szűz Mária kegyhely
Vát - Boldogasszony búcsújáróhelye
Alsólendva (Slo.) - Szentháromság búcsújáróhely
Radamos (Slo. - Radmožanci) - Boldogasszony egykori jelenésének zarándokhelye
A XIII. századi dömölki bencés apátság már a XVI. század előtt látogatott búcsújáró hely volt. Csodatevő hírében álló kegyszobrát a törökök elől menekítették északabbra, a Duna mocsaraitól is védett Dénesd községbe.
(Az apátság a török uralom alatt elpusztult.)
A XVIII. századi újrakezdés (1720) után Koptik Odó dömölki apát magával hozta az ausztriai Máriacellből az ottani kegyszobor másolatát, amelynek egy kis kápolnát, mellette pedig magának egy remetelakot épített a dömölki határban. A mai kegytemplom a XVIII. század közepén épült meg. Benne máriacelli mintára a kegyszobor és az oltár fölé kősátrat emeltek. Ebben az időben kútásás közben az egyik munkásra nehéz kő zuhant, ám a halálból Szűz Mária közbenjárására megmenekedett. (Ezt az ún. alapító csodát egy korabeli mennyezetfestmény örökíti meg a Mária-múzeumban.)
Celldömölk fentiek alapján fontos állomása lehet a Zarándokok útjának; annál is inkább, mivel az osztrák kegyhellyel való aktív kapcsolata alkalmas nemzetközi (osztrák) célcsoport bevonására is.
Mindszenty József bíboros-hercegprímás emléke ma is élő, az ehhez köthető emlékhelyek szintén a zarándokturizmus kiemelt célpontjai lehetnek. Ez mindenekelőtt a következő elemekre koncentrálódhat:
Mindszenty szülőháza
Szüleinek sírja
Mindszenty-évfordulók; úgymint:
1915. június 12. - pappá szentelése
1945. szeptember 15. - esztergomi érsek
1975. május 6. - halála.
1756-ban gróf Batthyány József pozsonyi prépost egyházlátogatást végzett Gencsapátiban. A látogatás alkalmával felvett jegyzőkönyv részletesen beszélt az ekkor már létező Szentkútról. Eszerint a gencsi határ nyugati részén, egy domb oldalán bővizű forrás található, ahol Török Mihály és László Katalin hálából kápolnát építtettek a forrás fölé, annak emlékére, hogy világtalan gyermekük szemei a forrás vízétől megnyíltak.
A kápolnát a Fájdalmas Szűz tiszteletére szentelték fel. A kápolna mellé hamarosan három keresztfából álló Kálváriát is építtettek. Az 1860-as években stációk is épültek a kápolna mellé, ekkor került ide a Fájdalmas Szűzanya szobra is.1936-ban Hosszú István és felesége hatéves korában elhunyt Bernadett nevű kislányuk emlékére lourdes-i barlangot építtetett a Szentkúthoz.
A gencsapáti Szentkút közkedveltsége, s az aktív helyi hitélet folytán alkalmas lehet, hogy a Zarándokok útja egy, megyeszékhelyhez közeli állomása legyen.
A Miród-forrás búcsújáróhelyét Kemestaródfa határában - a község a 8-as főútvonal közelében fekszik Szombathelytől 31 km, Körmendtől 6 km távolságra - néhány éve újították fel; sajátos fekvése és hangulata közkedvelt zarándokhellyé tették.
A magyar-osztrák határtól mindössze 20 méterre, a Strem patak mellett ered a Miród forrás, amely már 19. század közepén ismert Mária-kegyhely volt. A monarchia idején az osztrákok is átjártak a forráshoz a Strem patak hídján. A partoldalban kis kápolna épült, és kereszt állt ezen a helyen. Az elmúlt 40 évben ezt a helyet nem lehetett megközelíteni a határzár miatt. Elpusztult az oltárkápolna, betemették a forrást, eltűnt a kereszt, a területet benőtte a gaz. Nem volt járható út sem a forráshoz, csak erdei ösvény.
A falu lakóinak példás összefogásával, áldozatos munkájával újították fel a kegyhelyet. A területet bekerítették, a forrás fölé kis kápolna épült, feszületet állítottak, s járhatóvá tették a mintegy 700 méteres erdei utat. 2002. szeptember 22-én szentmise keretében történt a kegyhely megáldása és birtokba vétele.
2004. tavaszán a forráshoz vezető út mentén keresztút létesült, ahol az egyes állomások mintegy 50 méter távolságra vannak egymástól. A kereszten lévő kerámia Richter Endre munkája.
A zarándokhely kiváló hely a vallási turizmus számára - tekintettel sajátos fekvésére, könnyű megközelíthetőségére, egyediségére. Értelemszerűen fejlesztése, promóciója csak határon átnyúló módon lehetséges és érdemes; emellett szükséges figyelembe venni azt a pozitív szinergiát, melyet a rönöki Szt. Imre templom közelsége jelent.
Pusztacsatár Vaspör község külterületén, a Háshágyi patak és a Szélvíz patak egybefolyásánál lévő, lankás erdei tisztáson található ősi, Szűz Mária tiszteletére szentelt kegyhely, zarándokhely. A valaha jelentős népességű település középkori jelentőségéhez nagyban hozzájárult plébániája és Nagyboldogasszonynak szentelt temploma is. A templom romantikus stílusban épült tornya, az oltár téglaalapja, a szentély diadalíve, sokszor javított falainak alapjai a középkori plébániatemplom eredeti tanúi.
Zarándokhellyé a török hódoltsággal összefüggő pusztulás évtizedeiben vált, amikor az elmenekült hívek rendszeresen összegyűltek régi szent helyükön. A hagyomány szerint imájukra egy csodás jelenés mutatta meg, hol van elrejtve a Fájdalmas Szűzanya szobra egy fatuskónál - a mai kegyszobor is ezért áll fatuskón.
Az ezredfordulón teljes külső és belső felújítást nyert a templom, a kápolnák, a zarándokház, a papi szoba lábaspajtával, a szent kút, a patak hídja, a bevezető út, a környékre pedig ülőhelyek, asztalok készültek tűzrakóhellyel. A megújult környezet ideális helyszínt nyújt a jelentős vonzerővel bíró Nagyasszonynapi búcsúhoz.
A rönöki Szent Imre templom érdekessége, hogy a trianoni döntés a falut és templomát elválasztotta egymástól: a templom - ha csak pár méterrel is - a határ innenső oldalán maradt, míg Felsőrönök Ausztriához került. Ez a tény természetesen az ide irányuló zarándoklatokat már 1948 előtt is számottevően mérsékelte. A két világháború között búcsúnapokon, pünkösd másnapján és a Szent Imre névünnepét követő vasárnapon még több ezren keresték fel nem csupán a magyar oldalról, hanem Ausztriából is.
A templom népszerűségét azon mondai hagyomány is táplálta, hogy Imre herceg szeretett e tájon vadászni, és ezért épült itt a templom. Az ide irányuló zarándoklatok - talán még fontosabb - motivációi között szerepelt az is, hogy híre járt, hogy az ide zarándokló búcsúsok körében több csodás gyógyulás is bekövetkezett - a hagyomány szerint elsősorban a mozgásszervi sérültek gyógyultak meg itt.
Hasonlóan a Miród-forráshoz egyedi értéket és plusz jelentéstartalmat ad a helynek közvetlen határon átnyúló jellege, s a helyi - osztrák és magyar - közösség összefogása a templom megmentése érdekében.
Vasvár - Szentkút; Szűz Mária kegyhelyVasvár a középkor végétől napjainkig búcsújáróhely. A Szent Vér-ereklye tiszteletére történő búcsújárást VI. Sándor pápa engedélyezte 1500-ban. A XVIII. században Mária-tisztelet váltja fel a Szent Vér-ereklye tiszteletét; ebben az időben kerül a Mária-kegyszobor is a templomba. A későbbiek során a Szentkút vált a búcsújárás célpontjává. A szentkúti búcsújárás a múlt század második felében lett széles körben népszerű. Az egész Dunántúlról érkeztek ide zarándokok, de főleg Vas és Zala megyéből, valamint a határmenti vend és sváb falvakból; egy-egy alkalommal gyakran több tízezer búcsús is összejött .
A vasvári Szentkutat ismertsége, ill. a Mindszenti-kultuszhelyhez való közelsége teszi egyedivé, s a Zarándokok útja fontos helyszínévé.
A váti kegyhelyet több mint háromszáz év óta keresik föl zarándokok. Első templomát Nádasdy Tamás főúr építtette 1720-ban; nem sokkal ezután, 1734-ben Szűz Mária szolgáit (szervita atyákat) telepítettek le ide. Rendházat is építettek a számukra, de csak 1788-ig maradtak, II. József rendelkezései miatt távozniuk kellett ugyanis. A Fájdalmas Szűz temploma azonban megmaradt, s kegyhely jellege is mind a mai napig fönnáll.
A kegyhely, hasonlóan a fentebb ismertetett többi helyszínhez Szűz-Mária (Boldogasszony) kegyhely - mindenben illeszkedve az út egyéb állomásaihoz.
A lendvahegyi Csonkadomb (népiesen Csukadomb) tetejére a Gludovacz család 1728-ban a Szentháromság tiszteletére építtette a jelenlegi kápolnát.
A kápolna építészeti szemponthól egyszerű épület; a nevezetessége abban van, hogy Hadik Mihály lendvai várkapitány (a Berlint elfoglaló Hadik András édesapja) múmiája van a kápolnában, aki 1603-ban a lendvai várnak a törökök általi támadása sarán veszett el.
Radamos idillikus pannon falu a szlovén-magyar határ közelében, az első írásos források még a 13. században Bodomos néven említik. 1947-ben Füle József falusi pásztornak az itt lévő Fekete-erdőben látomása támadt, amikor megjelent neki a Szűzanya. Ezt követően a tanúvallomások szerint a Fekete-erdőben mintegy kétszáz embernek volt látomása, vagy történt vele csoda.
Számos legenda él a nép körében a fehérbe öltözött Boldogasszonyról és az éneklő angyali seregről, a hétéves súlyos beteg kislány csodálatos meggyógyulásáról, a fogságból hazatért férfiról, aki fejszét fogott, hogy kivágja a tölgyet, de a keze hosszabb időre megbénult. A mai napig a közeli és távoli zarándokok csoportokban érkeznek a Mária-fához az alig több mint 200 lelket számláló faluba.
A turisztikai hasznosultság iránya ebben az esetben egyértelmű, amennyiben a vallásos turizmus jelenti az alapvető összekötő kapcsot és fejlesztési irányt. Emellett szükséges a fejlesztések során a következőket figyelembe venni:
A kegyhelyek erősen határon átnyúló jellegét (ld. lentebb is).
Erősen egymáshoz kapcsolódó voltukat, a közös fejlesztés lehetőségét.
A zarándokokon túli célcsoportok bevonását.
Az egyik fő javasolt fejlesztési irány természetesen az út, ill. annak egyes állomásainak promóciója, közös marketingje. Mindez jól megfogható talán azon - szinte közös - jellemző által, hogy fenti állomások Szűz Máriához (Boldogasszonyhoz) kötődnek. Így elnevezésében is érdemes megfontolni a "Szűz Mária útja" - "Boldogasszony útja" névadást. Természetesen fontos és szükséges a közös arculati és információs tartalmak kidolgozása; s ennek webes megjelenítése is.
Az egyedi projektek megfogalmazása során kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani annak a ténynek, hogy több, fent részletesen ismertetett kegyhely közvetlen, fizikai valójában is határon átnyúló - ld. pl. a Miród-forrást -; míg a többi esetében is kimutatható az erős határon túli kapcsolat.