– Vas vármegye középkori története –
Rábagyarmat, Szent Lambert-plébániatemplom, lexikon
…1250 körül…
Vasvár-Szombathely – 2008-04-02
Rábagyarmat, Szent
Lambert-plébániatemplom
Ma: Rábagyarmat, Jézus Szentséges
Szíve-plébániatemplom
A Rába
árterének déli oldalán emelkedő dombok egyik kiemelkedésén állt a Mastrichti
Szent Lambert vértanú püspök (+705) tiszteletére szentelt plébániatemplom. A
Vasvárról Szentgotthárdra vezető út közelében feküdt. Körülötte terült el
temetője is. Helyén korábban egy feltehetően római kori épület állt, amelynek
anyagát az építéskor felhasználták. Valószínű azonban, hogy a 13. század
közepén épült román stílusú templom nem az első egyházi épület ezen a helyen.
A templom
régiségét mutatja védőszentjének ritkasága is. Szent Lambert kultuszát bencés
szerzetesek hozták magukkal frank földről. Az egyik honfoglaló törzs nevéről
elnevezett Gyarmat ugyanis 1157-ben már a küszini (Németújvár/Güssing) bencés
apátság birtoka volt. 1350-től pedig a szentgotthárdi ciszterci apátság birtokai
közé tartozott. Miután 1393-ban Zsigmond király az apátság kegyuraságát a
Szécsi családnak adományozta, a templom plébánosainak is meggyűlt a bajuk új
uraikkal. Szécsi Tamás például Gyarmat plébánosát Lendva
(Felsőlendva/Oberlimbach/Grad) várába záratta. Bűne az volt, hogy védelmébe
merte venni az apátság jobbágyait. Az első plébános e helyen egyébként 1439-ből
ismert.
Az
egyhajós és félköríves szentélyű keletelt épületet téglából emelték, nyugati
homlokzata előtt álló harangtoronnyal. Tetejét fazsindely fedte. A hajó külső
falait falsávok tagolták. A szentélyét kétlépcsős falpillérek díszítették. A
falakat felül mindenhol farkasfogas párkány koronázta. A templom kapuja a déli
oldalon nyílt. Ezen át lehetett a sík famennyezetes hajóba lépni, ahová négy
félköríves kőkeretes résablakon át sütött be a nap. Az oldalfalakban végig
félköríves fülkék sorakoztak. Négy darab volt az északi, három pedig a déli
falban. Az egyszerű lépcsős kiképzésű, félköríves diadalív mögött, a
félkupolával boltozott szentélyben állt az oltár. Ezt az épületrészt keletről
egy a fentiekhez hasonló résablak, kelet felől pedig egy szintén kőkeretes
körablak világította meg. A szentély északi falában a félköríves szentségház
(pasztofórium), a déli oldalon pedig két másik fülke nyílt. Ez utóbbiak közül
az alacsonyabb szolgált a kegyszerek és a misekönyv tárolására (armarium), a
magasabb pedig a papi ülőfülke volt.
A 15.
század folyamán a hajó északi oldalához egy sekrestyekápolnát építettek.
Falazott oltára keleti fala mellett kapott helyet. (Nem kizárt, hogy ennek az
oltárnak képezte lapját az a római sírkő, melyet azóta a déli fal külső
oldalába illesztettek.) A sekrestye belső terét gótikus boltozat fedte.
Bejáratát a hajó északi falának egyik fülkéjébe vágták bele. Ugyanebben az időben
a templomhajó északi falára a keresztre feszítés jelenetét festették.
1576-tól
az épületet az evangélikusok birtokolták. Közben 1632-ben Batthyány Ádám
földesúri jogon visszaadta a katolikusoknak, de 1647-ben az országgyűlés ismét
a protestánsoknak ítélte oda. 1664-ben a törökök felégették a templomot. A
romos épületet a későbbiekben raktárnak és istállónak használták, majd
helyreállították. A katolikus plébániát újra 1698-ban állították fel, de pap
még sokáig nem működött benne. Ekkor romos és elhagyatott volt. 1717-ben
készítették oltárát, 1726-ban pedig renoválták a templomot, amelyet végleg
1730-ban katolizálták. Néhány év múlva, 1734-ben újra a cisztereké lett, ez
alkalommal a heiligenkreuzi apátságé. 1770-ben a hajó nyugati végfalát lebontva
klasszicista stílusban megnagyobbították, és a déli oldalra új sekrestyét
építettek. 1950-ben és 1955-ben a templomot teljesen átépítették. A kibővített
hajó oldalfalait lebontva latin kereszt alakban új szentélyt és hajót építettek
hozzá. Ily módon a korábbi templom megmaradt részeit azóta kereszthajóként,
illetve oldalkápolnaként használják.
Az 1980-as
években elkezdett felújításhoz kapcsolódva műemléki és régészeti kutatásra is
sort került a templomban, legutóbb 1997-ben.
Összeállította: Kiss Gábor – Zsámbéky
Monika