Csönge

Végtére, hazatérek Csöngére" - szól a csöngei Weöres Sándor Emlékházban berendezett kiállítás címe, amely annak a Vas megyei üdvözlet című Weöres-versnek a zárósora, amely az emlékház parkjában 2003-ban felavatott Weöres-szobron, Segesdy György Munkácsy-díjas szobrász művész alkotásán is olvasható.

Az emlékmúzeumnak otthont adó épület Weöres Sándor szüleinek lakóháza volt. A valaha a csöngei templommal átellenben álló birtokközpont, a Weöres-ősök kúriája mára elpusztult. A kiállítás anyaga viszont megjeleníti a régmúltat is, képet ad a költő őseinek idejéről, visszanyúlva egészen Weöres Sándor nagyapjának koráig. S természetesen képet ad Weöres Sándor életéről, életművéről, személyiségéről, Vas megyei, csöngei kapcsolatairól.

A Weöres-emlékház szépen gondozott parkja ideális helyszíne a megpihenésnek, a töprengő szemlélődésnek. Csöngén járva érdemes megtekinteni a település evangélikus templomát, amelynek fakarzata egy bevésett latin mondatot rejt. A hagyomány Petőfi Sándornak tulajdonítja a bevésést, aki ostffyasszonyfai hónapjai alatt Csöngére járt istentiszteletre, s a karzatnak erről a pontjáról figyelte csöngei szerelmét, a földesúri padsorokban misét hallgató Csáfordi Tóth Rózát.

A templom mögött felkereshető a falu temetője, amelynek bejáratánál Blaskovich Máriának, Weöres Sándor édesanyjának Ferenczy Béni készítette síremlékét láthatjuk, beljebb pedig a Weöres-kriptát, amelyben a költő ősei nyugszanak.