Cecelia Ahern: Üvöltés
Jelzet: A 28
„Az édesanyjától egyszer azt hallotta, hogy az út végéig csak úgy juthat el az ember, ha átmegy mindenen. De az édesanyja tévedett: hiszen felül is lehet emelkedni azon, ami az utunkba áll!” (A nő, aki szárnyakat növesztett)
Az egyik legnépszerűbb, kortárs ír regényíró, Cecelia Ahern. Már első regénye, az Ui. Szeretlek világsikert aratott 2004-ben. Az elmúlt húsz évben közel húsz regényt írt, melyek a kezdeti romantikus hangvételű írások után (Ahol a szivárvány véget ér) mélyebb mondanivalóval, társadalomkritikával (Lantmadár), ezotériával (Ezer-és ezerféleképp,) vagy a megbocsátás gyógyító erejével (Szeplők) foglalkoznak.
Az Üvöltés című novelláskötetével újabb oldalát mutatja meg, mely napjaink feminista mozgalmai mellett különösen aktuális. A könyv harminc novellát tartalmaz, és mindegyikben egy-egy nő történetét ismerhetjük meg. Ahern szinte lubickol a novella műfajában azzal, hogy nem egyszerűen csak megkurtított, rövid sztorikat vet papírra, hanem a mondanivalóját át- meg átszövi fantasztikus elemekkel és mágikus realizmussal. A címek elég beszédesek, lefordíthatatlan angol közmondásokat takarnak, de a magyar fordításaik azért jól sikerültek: A nő, aki azt hitte, hogy a túlparton zöldebb a fű, A nő, akit a polcon tartottak, A nő, aki visszavitte és lecserélte a férjét, A nő, aki felugrott a robogó szekérre... A gondolatébresztő írások hősnői életük különböző területein (házasság, gyereknevelés, politika, karrier) szembesülnek titokzatos, de nagyon is valós problémákkal, melyeken keresztül megláthatjuk, milyen a mai világban nőnek lenni.
A könyv megfontolandó üzenete, hogy nem a férfiakat legyőzve lehetnek a nők egyenjogúak, nem a másik nemen való felülemelkedés a cél, hanem az a felfogás, hogy minden embernek egyenlőnek kellene lennie. „A nőknek is meg kell látniuk a többi nőt. Hiszen, ha egymást sem látjuk, mire fel várjuk azt, hogy bárki más is észre vegyen bennünket?” (A nő, aki lassanként eltűnt)
Jó szívvel ajánlom mindkét nemnek ezt a kötetet. A nőknek azért, hogy érezzék: nincsenek egyedül a problémáikkal, s mindenből van kiút. Csak hallassák bátran a hangjukat, hiszen képesek megváltoztatni a saját sorsukat és a világot is.
A férfiaknak pedig azért ajánlom elolvasásra, hogy belelássanak a női lélek rejtelmeibe, s a varázslatos történetek révén közelebb kerüljenek családtagjaikhoz, feleségükhöz, lányaikhoz.
Ajánlja: Zoványi Ibolya
„Az édesanyjától egyszer azt hallotta, hogy az út végéig csak úgy juthat el az ember, ha átmegy mindenen. De az édesanyja tévedett: hiszen felül is lehet emelkedni azon, ami az utunkba áll!” (A nő, aki szárnyakat növesztett)
Az egyik legnépszerűbb, kortárs ír regényíró, Cecelia Ahern. Már első regénye, az Ui. Szeretlek világsikert aratott 2004-ben. Az elmúlt húsz évben közel húsz regényt írt, melyek a kezdeti romantikus hangvételű írások után (Ahol a szivárvány véget ér) mélyebb mondanivalóval, társadalomkritikával (Lantmadár), ezotériával (Ezer-és ezerféleképp,) vagy a megbocsátás gyógyító erejével (Szeplők) foglalkoznak.Az Üvöltés című novelláskötetével újabb oldalát mutatja meg, mely napjaink feminista mozgalmai mellett különösen aktuális. A könyv harminc novellát tartalmaz, és mindegyikben egy-egy nő történetét ismerhetjük meg. Ahern szinte lubickol a novella műfajában azzal, hogy nem egyszerűen csak megkurtított, rövid sztorikat vet papírra, hanem a mondanivalóját át- meg átszövi fantasztikus elemekkel és mágikus realizmussal. A címek elég beszédesek, lefordíthatatlan angol közmondásokat takarnak, de a magyar fordításaik azért jól sikerültek: A nő, aki azt hitte, hogy a túlparton zöldebb a fű, A nő, akit a polcon tartottak, A nő, aki visszavitte és lecserélte a férjét, A nő, aki felugrott a robogó szekérre... A gondolatébresztő írások hősnői életük különböző területein (házasság, gyereknevelés, politika, karrier) szembesülnek titokzatos, de nagyon is valós problémákkal, melyeken keresztül megláthatjuk, milyen a mai világban nőnek lenni.
A könyv megfontolandó üzenete, hogy nem a férfiakat legyőzve lehetnek a nők egyenjogúak, nem a másik nemen való felülemelkedés a cél, hanem az a felfogás, hogy minden embernek egyenlőnek kellene lennie. „A nőknek is meg kell látniuk a többi nőt. Hiszen, ha egymást sem látjuk, mire fel várjuk azt, hogy bárki más is észre vegyen bennünket?” (A nő, aki lassanként eltűnt)
Jó szívvel ajánlom mindkét nemnek ezt a kötetet. A nőknek azért, hogy érezzék: nincsenek egyedül a problémáikkal, s mindenből van kiút. Csak hallassák bátran a hangjukat, hiszen képesek megváltoztatni a saját sorsukat és a világot is.
A férfiaknak pedig azért ajánlom elolvasásra, hogy belelássanak a női lélek rejtelmeibe, s a varázslatos történetek révén közelebb kerüljenek családtagjaikhoz, feleségükhöz, lányaikhoz.
2025. március 11.