Irvin D. Yalom: A magyar macska átka | Pszichoterápiás mesék
Jelzet: Y 20
…Akármikor látogattam meg, mindig a székben üldögélt, ölében két-három könyvem hevert. Lapozgatta, szagolgatta, simogatta őket – mindenfélét csinált velük, de el sohasem olvasta őket. Ekkor már jóformán vak volt. De mielőtt megromlott a látása, azelőtt sem értette őket: egész életében mindössze egy tanfolyamot végzett el, mely az amerikai állampolgárság megszerzéséhez kellett. Író vagyok. És mama nem tud olvasni…
A magyarul is olvasható pszichiáter-írók közül számomra a legkedvesebb Irvin D. Yalom (Washington, 1931-). Írásai többsége a laikusok számára is érthető és bensőséges, mélységesen őszinte hangja miatt nagyon szerethető. A ma is praktizáló orvos a „kétszemélyes terápia” elkötelezett híve, azt vallja, hogy a terapeutának együtt kell fejlődnie, változnia páciensével. Így nyilatkozik: „Ott, legbelül mindannyian csak emberek vagyunk, ezért a munkámban soha nem félek az önfeltárulkozástól”. Ettől olyan emberi, bensőséges minden írása. Két könyve tartalmaz pszichoterápiás történeteket, meséket, a Szerelemhóhér és A magyar macska átka. Ez utóbbi hat mesét tartalmaz, részben kitalált, részben saját klinikai tapasztalataiból merítetteket. A kötet magyar vonatkozása onnan ered, hogy Yalom szívsebész barátja, Bob Laszlo Berger Budapesten született, ott élte túl a második világháborút, később az orvosi egyetemen ismerkedtek meg. Ő mesélt az írónak Magyarországról, a vészkorszakról szóló kisregényt, a Szólok a rendőrnek-et pedig együtt írták. A magyar macska… első története, a Mama és az élet értelme emléket állít az orosz bevándorló szülőktől származó író nagy szegénységben eltöltött gyerekkorának. Szülei egy kis boltot üzemeltetve napi 12 órában robotoltak. Ráadásul rossz környéken laktak, ahol a fehérek-feketék közti ellentét közepette ő egyedüli zsidó volt. Akkor lett a könyvek szerelmese (többek közt Dickensé), sokat olvasott, rengeteg időt töltött könyvtárban. Az író visszatérő álma gyerekkorába vezet vissza, mikor a vidámpark szellemvasútjáról integetett anyjának, kérdezve: „Jól csinálom, mama?” Álmában keményen vitáznak, hiszen az anyát mindig bántotta, hogy fia szégyellte őt műveletlenségéért; kamaszként szóba sem állt vele. Pedig ő mindig „csak” dolgozott az egész családért. Soha senki nem segített neki, és meg sem köszönték fáradozását. Ezért mondhatja, hogy fia könyvei az övéi is, és ez az ő anyai álma. Amit életében nem kapott meg, fia most, álmában mond köszönetet neki…
Yalom mélyen elgondolkodtat bennünket türelemről, háláról, köszönetről. Hogy kimondjuk-e a köszönetet, amíg van kinek…
Szeretettel ajánlom a kötet további izgalmas meséit és az író többi munkáját is.
Ajánlja: Vörösné Adler Erika
A magyarul is olvasható pszichiáter-írók közül számomra a legkedvesebb Irvin D. Yalom (Washington, 1931-). Írásai többsége a laikusok számára is érthető és bensőséges, mélységesen őszinte hangja miatt nagyon szerethető. A ma is praktizáló orvos a „kétszemélyes terápia” elkötelezett híve, azt vallja, hogy a terapeutának együtt kell fejlődnie, változnia páciensével. Így nyilatkozik: „Ott, legbelül mindannyian csak emberek vagyunk, ezért a munkámban soha nem félek az önfeltárulkozástól”. Ettől olyan emberi, bensőséges minden írása. Két könyve tartalmaz pszichoterápiás történeteket, meséket, a Szerelemhóhér és A magyar macska átka. Ez utóbbi hat mesét tartalmaz, részben kitalált, részben saját klinikai tapasztalataiból merítetteket. A kötet magyar vonatkozása onnan ered, hogy Yalom szívsebész barátja, Bob Laszlo Berger Budapesten született, ott élte túl a második világháborút, később az orvosi egyetemen ismerkedtek meg. Ő mesélt az írónak Magyarországról, a vészkorszakról szóló kisregényt, a Szólok a rendőrnek-et pedig együtt írták. A magyar macska… első története, a Mama és az élet értelme emléket állít az orosz bevándorló szülőktől származó író nagy szegénységben eltöltött gyerekkorának. Szülei egy kis boltot üzemeltetve napi 12 órában robotoltak. Ráadásul rossz környéken laktak, ahol a fehérek-feketék közti ellentét közepette ő egyedüli zsidó volt. Akkor lett a könyvek szerelmese (többek közt Dickensé), sokat olvasott, rengeteg időt töltött könyvtárban. Az író visszatérő álma gyerekkorába vezet vissza, mikor a vidámpark szellemvasútjáról integetett anyjának, kérdezve: „Jól csinálom, mama?” Álmában keményen vitáznak, hiszen az anyát mindig bántotta, hogy fia szégyellte őt műveletlenségéért; kamaszként szóba sem állt vele. Pedig ő mindig „csak” dolgozott az egész családért. Soha senki nem segített neki, és meg sem köszönték fáradozását. Ezért mondhatja, hogy fia könyvei az övéi is, és ez az ő anyai álma. Amit életében nem kapott meg, fia most, álmában mond köszönetet neki…Yalom mélyen elgondolkodtat bennünket türelemről, háláról, köszönetről. Hogy kimondjuk-e a köszönetet, amíg van kinek…
Szeretettel ajánlom a kötet további izgalmas meséit és az író többi munkáját is.
2022. január 14.