Virginia Woolf: Orlando
Jelzet: W 95
Virginia Woolf különleges regénye nem csupán a korszak irodalmában, de az írónő művei között is kakukktojásnak számít. Életrajzából megtudhatjuk, hogy az egyébként egész életében súlyos depresszióval küzdő, 59 évesen öngyilkosságot elkövető Woolf – rá nem jellemző módon – felszabadultan, játékosan és jókedvűen írta meg ezt a remekbeszabott, rendkívül szórakoztató regényt.
Orlando, a szépséges nemesifjú a 16. században, Erzsébet királynő Angliájában lát napvilágot, és közel négyszáz éven át követhetjük a különös eseményekben gazdag életét. A lánglelkű ifjú a szépség, a természet és a költészet szerelmese, utóbbinak titokban művelője is.
Ifjú nemesként a királyi udvarban ismerkedik meg a szerelemmel, ám csalódásoktól gyötörten magányba vonul néhány évtizedre. Közben alkot, megszállottan ír, a legkifejezőbb szavakat keresi. Később Konstantinápolyban lesz nagykövet, ahol kissé váratlanul, mégis magától értetődő természetességgel változik nővé. A cigányok közt élve mindent megtanul a természetről, de őket is hátrahagyva végül visszatér szülőföldjére, immár a 18. századi Angliába, ahol szalonokban és előkelő társaságokban tölti napjait.
Számtalan különös dolog esik még meg Orlandóval 1928 október tizenegyedikéig, mégsem az egyébként gyakran szándékosan hiányos és csapongó cselekmény teszi letehetetlenné Woolf művét. Hanem az a bravúr, ahogy a különböző korok, századok, társadalmi szokások, társasági események, tájak és emberek, költők és művészek megelevenednek. Az a tudás, amelyből Orlando életét végigkövetve egész Anglia történelme, irodalma, művészete kibontakozik. És az a bámulatos érzékenység és szellemesség, az a rendkívül szórakoztató finom irónia, mellyel többek között őseink fontosságáról, a nemek közötti különbségekről és hasonlóságokról, vagy éppen az időről elmélkedik.
És bár a világ folyamatosan változik Orlando körül, ő maga, belső lénye négyszáz év elteltével is ugyanaz marad. Évszázadokon át csiszolgatja legkedvesebb, féltve őrzött művét, a Tölgyfát, ennek tökéletesítéséhez használ föl minden tapasztalatot, benyomást, érzést. Az Orlando így végső soron az alkotás folyamatának, a művészi fejlődés rögös útjának és az irodalom csodálatának regénye.
Az 1928-ban megjelent könyv igazi csemege lehet a rendhagyó művektől vissza nem riadó olvasó számára. Virginia Woolf virtuózan használja a különböző korszakok irodalmi nyelvezetét, melyet íróként ő is, akárcsak Orlando, magába szívott olvasmányai által, hogy végül ilyen különleges alkotásban adja vissza tudásának, tehetségének, humorának és érzékenységének esszenciáját.
Ajánlja: Varga Dorottya
Virginia Woolf különleges regénye nem csupán a korszak irodalmában, de az írónő művei között is kakukktojásnak számít. Életrajzából megtudhatjuk, hogy az egyébként egész életében súlyos depresszióval küzdő, 59 évesen öngyilkosságot elkövető Woolf – rá nem jellemző módon – felszabadultan, játékosan és jókedvűen írta meg ezt a remekbeszabott, rendkívül szórakoztató regényt.
Orlando, a szépséges nemesifjú a 16. században, Erzsébet királynő Angliájában lát napvilágot, és közel négyszáz éven át követhetjük a különös eseményekben gazdag életét. A lánglelkű ifjú a szépség, a természet és a költészet szerelmese, utóbbinak titokban művelője is.Ifjú nemesként a királyi udvarban ismerkedik meg a szerelemmel, ám csalódásoktól gyötörten magányba vonul néhány évtizedre. Közben alkot, megszállottan ír, a legkifejezőbb szavakat keresi. Később Konstantinápolyban lesz nagykövet, ahol kissé váratlanul, mégis magától értetődő természetességgel változik nővé. A cigányok közt élve mindent megtanul a természetről, de őket is hátrahagyva végül visszatér szülőföldjére, immár a 18. századi Angliába, ahol szalonokban és előkelő társaságokban tölti napjait.
Számtalan különös dolog esik még meg Orlandóval 1928 október tizenegyedikéig, mégsem az egyébként gyakran szándékosan hiányos és csapongó cselekmény teszi letehetetlenné Woolf művét. Hanem az a bravúr, ahogy a különböző korok, századok, társadalmi szokások, társasági események, tájak és emberek, költők és művészek megelevenednek. Az a tudás, amelyből Orlando életét végigkövetve egész Anglia történelme, irodalma, művészete kibontakozik. És az a bámulatos érzékenység és szellemesség, az a rendkívül szórakoztató finom irónia, mellyel többek között őseink fontosságáról, a nemek közötti különbségekről és hasonlóságokról, vagy éppen az időről elmélkedik.
És bár a világ folyamatosan változik Orlando körül, ő maga, belső lénye négyszáz év elteltével is ugyanaz marad. Évszázadokon át csiszolgatja legkedvesebb, féltve őrzött művét, a Tölgyfát, ennek tökéletesítéséhez használ föl minden tapasztalatot, benyomást, érzést. Az Orlando így végső soron az alkotás folyamatának, a művészi fejlődés rögös útjának és az irodalom csodálatának regénye.
Az 1928-ban megjelent könyv igazi csemege lehet a rendhagyó művektől vissza nem riadó olvasó számára. Virginia Woolf virtuózan használja a különböző korszakok irodalmi nyelvezetét, melyet íróként ő is, akárcsak Orlando, magába szívott olvasmányai által, hogy végül ilyen különleges alkotásban adja vissza tudásának, tehetségének, humorának és érzékenységének esszenciáját.
2021. július 29.