Anne Glenconner: Az udvarhölgy
Jelzet: G 47
A közel 90 éves ladyt a Crown (A korona) tévésorozat ihlette élettörténete megosztására. Anne Glenconner több mint 30 évig volt Margit hercegnő udvarhölgye, de élete ezt az időszakot megelőzően is tartogat érdekes élményeket, kalandokat. Egy gróf lányaként gyerekkorát többek között Anglia egyik legnagyobb kastélyában töltötte, többször találkozott Erzsébet és Margit hercegnővel, akik élete későbbi részében is fontos szerepet töltöttek be. Memoárja érdekes bepillantást ad egy korszak és egy társadalmi osztály életébe.
Élettörténetét születésétől kezdve meséli el (1932), bemutatja családját, felvázolja, milyen lehetőségei voltak lányként (nem örökölhette a címet, birtokot), szülei és nagyszülei milyen viselkedést tartottak elfogadottnak a gyereknevelést tekintve – mindezzel megágyazott saját döntéseinek bemutatásához.
Az angol arisztokrácia körében például megszokott volt, hogy a gyereknevelést, a közvetlen, mindennapi kapcsolatot a dadák és nevelőnők jelentették. Amikor már elég nagyok voltak a kislányok - kisfiúk, bentlakásos iskolába kerültek, ahol évente csak néhányszor látogatták meg őket a szüleik. Anne és testvérei élete is így telt, ráadásul a második világháború idején három évig nem is látták szüleiket, mert apjukat Egyiptomba küldték szolgálni – édesanyjuk pedig a feleség szerepét szem előtt tartva, elutazott vele együtt. Ez a döntés és minta is fontos lesz Anne életében, aki férje oldalán szintén így reagál először, ha választás elé kerül.
A fiatal Anne életét az iskolából kikerülve a saját családi fazekasműhely, és II. Erzsébet koronázási ünnepélyén való részvétele mint "nyoszolyólány" tette izgalmassá. Bennfentes képet kapunk erről a jelentős eseményről, annak minden hétköznapi, kényelmetlen vetületével együtt.
Leendő férjével, Colin Tennanttel is egy debütálóbálon találkozott, és megkezdődött egy még izgalmasabb, megdöbbentőbb élet. Colin impulzív személyiség volt, hajlott a hisztériára, ezzel többször kellemetlen helyzetbe hozta környezetét, főleg Anne-t. Legnagyobb dobása talán az volt, hogy a karibi térségben megvásárolt egy szigetet (Mustique), amin eleinte nem voltak megfelelő házak, folyóvíz és áramellátás. A sziget Colin szenvedélyévé vált és a '70-80-as évekre egy luxusszigetet alakított ki belőle, ahova az újságírók és fotósok elől elmenekülhetett többek között Margit hercegnő is.
Anne sok pillanatképet villant fel életéből, és nyíltan beszél családja problémáiról, tragédiáiról. Drogok, mentális betegségek, rossz hozott minták és megoldási módok, kiüresedett kapcsolatok tarkítják a lady életét. Mégis, az utolsó lapokig mindezt humorral és végtelen pozitív szemlélettel mutatja be. Olyan mélységeket és magasságokat is megélt, amit sok ember nem tud vagy nem is akarna megtapasztalni.
A könyv elsősorban Anne életéről szól, de aki Erzsébet királynő lázadó húgáról, Margit hercegnőről szeretne olvasni, annak is tartogat érdekességeket ez a kötet. Anne elmeséli a legelső találkozásokat a hercegnőkkel, a formálódó barátságokat és az udvarhölgyi minőségében töltött hosszú éveket. Megpróbál őszinte képet adni a hercegnőről, akit a sajtóban sokkal rosszabbul festettek le egyes helyzetekben.
Olvasmányos stílusban, néhol talán önmagát ismételve mutatta be Anne Glenconner az életét, amiből felsejlik előttünk, hogy milyen lehetett a 20. század angol elitjéhez tartozni. Amikor egy nap a férjed vesz egy szigetet, de a másik nap puszta kézzel fogsz homárt ebédre – vagy azzal kell megküzdened, hogy az évtizedes-évszázados gyereknevelési modell hogyan üt vissza a saját családodban...
A kiadás végén több fotót is találhatunk a megjelenő személyekről és eseményekről, amikhez jó volt időnként visszalapozgatni.
Ajánlja: Waldinger Dóra
Élettörténetét születésétől kezdve meséli el (1932), bemutatja családját, felvázolja, milyen lehetőségei voltak lányként (nem örökölhette a címet, birtokot), szülei és nagyszülei milyen viselkedést tartottak elfogadottnak a gyereknevelést tekintve – mindezzel megágyazott saját döntéseinek bemutatásához.
Az angol arisztokrácia körében például megszokott volt, hogy a gyereknevelést, a közvetlen, mindennapi kapcsolatot a dadák és nevelőnők jelentették. Amikor már elég nagyok voltak a kislányok - kisfiúk, bentlakásos iskolába kerültek, ahol évente csak néhányszor látogatták meg őket a szüleik. Anne és testvérei élete is így telt, ráadásul a második világháború idején három évig nem is látták szüleiket, mert apjukat Egyiptomba küldték szolgálni – édesanyjuk pedig a feleség szerepét szem előtt tartva, elutazott vele együtt. Ez a döntés és minta is fontos lesz Anne életében, aki férje oldalán szintén így reagál először, ha választás elé kerül.A fiatal Anne életét az iskolából kikerülve a saját családi fazekasműhely, és II. Erzsébet koronázási ünnepélyén való részvétele mint "nyoszolyólány" tette izgalmassá. Bennfentes képet kapunk erről a jelentős eseményről, annak minden hétköznapi, kényelmetlen vetületével együtt.
Leendő férjével, Colin Tennanttel is egy debütálóbálon találkozott, és megkezdődött egy még izgalmasabb, megdöbbentőbb élet. Colin impulzív személyiség volt, hajlott a hisztériára, ezzel többször kellemetlen helyzetbe hozta környezetét, főleg Anne-t. Legnagyobb dobása talán az volt, hogy a karibi térségben megvásárolt egy szigetet (Mustique), amin eleinte nem voltak megfelelő házak, folyóvíz és áramellátás. A sziget Colin szenvedélyévé vált és a '70-80-as évekre egy luxusszigetet alakított ki belőle, ahova az újságírók és fotósok elől elmenekülhetett többek között Margit hercegnő is.
Anne sok pillanatképet villant fel életéből, és nyíltan beszél családja problémáiról, tragédiáiról. Drogok, mentális betegségek, rossz hozott minták és megoldási módok, kiüresedett kapcsolatok tarkítják a lady életét. Mégis, az utolsó lapokig mindezt humorral és végtelen pozitív szemlélettel mutatja be. Olyan mélységeket és magasságokat is megélt, amit sok ember nem tud vagy nem is akarna megtapasztalni.
A könyv elsősorban Anne életéről szól, de aki Erzsébet királynő lázadó húgáról, Margit hercegnőről szeretne olvasni, annak is tartogat érdekességeket ez a kötet. Anne elmeséli a legelső találkozásokat a hercegnőkkel, a formálódó barátságokat és az udvarhölgyi minőségében töltött hosszú éveket. Megpróbál őszinte képet adni a hercegnőről, akit a sajtóban sokkal rosszabbul festettek le egyes helyzetekben.
Olvasmányos stílusban, néhol talán önmagát ismételve mutatta be Anne Glenconner az életét, amiből felsejlik előttünk, hogy milyen lehetett a 20. század angol elitjéhez tartozni. Amikor egy nap a férjed vesz egy szigetet, de a másik nap puszta kézzel fogsz homárt ebédre – vagy azzal kell megküzdened, hogy az évtizedes-évszázados gyereknevelési modell hogyan üt vissza a saját családodban...
A kiadás végén több fotót is találhatunk a megjelenő személyekről és eseményekről, amikhez jó volt időnként visszalapozgatni.
Ajánlja: Waldinger Dóra
2020. október 01.