Allegra Gucci: A játszma vége
A kilencvenes évek közepén nagy port kavart Maurizio Gucci meggyilkolása, valamint az azt követő bírósági tárgyalás. A Gucci divatház akkori vezetőjéről van szó, akit 1995. március 27-én gyilkoltak meg irodája előtt, a Via Palestrón álló épület előcsarnokában. A bérgyilkos felbérlésével később a volt feleségét, Patrizia Reggianit vádolták meg, akit a sajtó „A fekete özvegyként” is emlegetett a tárgyalás során. A vád szerint Patrizia indítékai a féltékenység, a pénz és Maurizio iránt érzett gyűlölete volt. Sokat veszekedtek, amiért a volt feleség bele kívánt szólni a Gucci-vagyon kezelésébe, illetve meg akarta akadályozni, hogy exférje elvegye a barátnőjét, Paola Franchit. A közelgő esküvő megfelezte volna tartásdíját, az adósságai miatt így a bérgyilkosnak állt Benedetto Ceraulo egykori pizzériatulajdonost bérelte fel barátnőjén, a parafenoménként tevékenykedő Giuseppina „Pina” Auriemmán keresztül. Patriziát 1997-ben huszonkilenc év börtönre ítélték (végül jó magaviseletének köszönhetően tizennyolc év után került feltételesen szabadlábra). A Gucci házaspárnak két lánya született: Alessandra és Allegra. Utóbbi tizennégy esztendős volt a gyilkosság idején, és sokáig nem tudta elhinni, hogy édesanyja bérelte fel a bérgyilkost. Jogi tanulmányokat is azért kezdett folytatni, hogy majd anyja védelmére keljen, később azonban maga is rájött, hogy az ítélet tényleg jogos volt. Nővérével együtt igyekezett visszahúzódni a háttérbe, az örökségének köszönhetőn kényelmesen élt Svájcban, 2011-ben hozzáment egy olasz üzletemberhez és ma már kétgyermekes családanya. Közel harminc évnyi hallgatás után törte meg a csöndet, hogy elmesélje szülei és a saját történetét, mégpedig azért, mert nemrég mutatták be a mozik a Gucci-ház című filmet, mely állítása szerint teli van tévedésekkel. A személyes hangú memoár bevezetője után azokat a személyeket és velük való kapcsolatát mutatja be, akiknek központi szerepe volt a történésekben: a „báránybőrbe bújt farkasként” jellemzett Paola Franchit, Fabio Franchini Baumant, apja volt ügyvédjét, Silvana Barbieri Reggianit, a nagymamáját, anyja édesanyját, végül Patrizia Reggianit és Maurizio Guccit. A történtek rekonstruálásához pedig számos forrásanyagot felhasznál, így például családja levelezését vagy a Mauruzio Gucci és Paola Franchi közötti, aláíratlan életközösségi megállapodást. A kötetet kronológia zárja. / Forrás: www.kello.hu
A kölcsönözhetőség ellenőrzése és további információk
A kilencvenes évek közepén nagy port kavart Maurizio Gucci meggyilkolása, valamint az azt követő bírósági tárgyalás. A Gucci divatház akkori vezetőjéről van szó, akit 1995. március 27-én gyilkoltak meg irodája előtt, a Via Palestrón álló épület előcsarnokában. A bérgyilkos felbérlésével később a volt feleségét, Patrizia Reggianit vádolták meg, akit a sajtó „A fekete özvegyként” is emlegetett a tárgyalás során. A vád szerint Patrizia indítékai a féltékenység, a pénz és Maurizio iránt érzett gyűlölete volt. Sokat veszekedtek, amiért a volt feleség bele kívánt szólni a Gucci-vagyon kezelésébe, illetve meg akarta akadályozni, hogy exférje elvegye a barátnőjét, Paola Franchit. A közelgő esküvő megfelezte volna tartásdíját, az adósságai miatt így a bérgyilkosnak állt Benedetto Ceraulo egykori pizzériatulajdonost bérelte fel barátnőjén, a parafenoménként tevékenykedő Giuseppina „Pina” Auriemmán keresztül. Patriziát 1997-ben huszonkilenc év börtönre ítélték (végül jó magaviseletének köszönhetően tizennyolc év után került feltételesen szabadlábra). A Gucci házaspárnak két lánya született: Alessandra és Allegra. Utóbbi tizennégy esztendős volt a gyilkosság idején, és sokáig nem tudta elhinni, hogy édesanyja bérelte fel a bérgyilkost. Jogi tanulmányokat is azért kezdett folytatni, hogy majd anyja védelmére keljen, később azonban maga is rájött, hogy az ítélet tényleg jogos volt. Nővérével együtt igyekezett visszahúzódni a háttérbe, az örökségének köszönhetőn kényelmesen élt Svájcban, 2011-ben hozzáment egy olasz üzletemberhez és ma már kétgyermekes családanya. Közel harminc évnyi hallgatás után törte meg a csöndet, hogy elmesélje szülei és a saját történetét, mégpedig azért, mert nemrég mutatták be a mozik a Gucci-ház című filmet, mely állítása szerint teli van tévedésekkel. A személyes hangú memoár bevezetője után azokat a személyeket és velük való kapcsolatát mutatja be, akiknek központi szerepe volt a történésekben: a „báránybőrbe bújt farkasként” jellemzett Paola Franchit, Fabio Franchini Baumant, apja volt ügyvédjét, Silvana Barbieri Reggianit, a nagymamáját, anyja édesanyját, végül Patrizia Reggianit és Maurizio Guccit. A történtek rekonstruálásához pedig számos forrásanyagot felhasznál, így például családja levelezését vagy a Mauruzio Gucci és Paola Franchi közötti, aláíratlan életközösségi megállapodást. A kötetet kronológia zárja. / Forrás: www.kello.huA kölcsönözhetőség ellenőrzése és további információk
2024. szeptember 18.