Csunderlik Péter: A Galilei Kör története
Pikler Gyula a huszadik század első felének egyik legjelentősebb jogtudósa, a pozitivista állam- és jogbölcselet nemzetközi hírű művelője, társadalomkutató, egyetemi tanár, s nem mellesleg szabadkőműves, a Demokratia páholy tagja volt. 1908-ban az ő hatására alakult meg a Galilei Kör, amelynek tagjai olyan egyetemi hallgatók lettek, akik magukat ateista és materialista szabadgondolkodóknak vallották, s akik zászlajukra olyan célokat tűztek ki, mint a korlátok nélküli tudományos kutatás lehetősége, az önképzés fontossága, a szociálisan rászoruló diákok megsegítése, vagy az elmélyedés a társadalomtudományokban. A Galilei Körbe presztízs volt bejutni; a pezsgő szellemi élet színvonalát jelzi, hogy olyanok neve kapcsolható hozzájuk, mint Jászi Oszkár, Szabó Ervin vagy Ady Endre. A Kör 1919-es feloszlatásának többféle oka is volt: tagjai korábban rendszeresen folytattak háborúellenes propagandát, terjesztettek röpiratokat, s az is tény, hogy a Tanácsköztársaság funkcionáriusai közül többen is a Galilei Körbe tartoztak. Részben ez is az oka annak, hogy a Körről közel hatvan évig nem jelent meg tudományos értékű munka – egészen 2017-ig. Ekkor látott ugyanis napvilágot Csunderlik Péter alapos kutatás és levéltári gyűjtőmunka után összeállított terjedelmes monográfiája, amely a diákkör történetét tekintette át, különös tekintettel az 1908 és 1914 közötti periódusra. A most átdolgozott, rövidített változatban megjelenő könyv bevezetőjét követő első részben a szerző azt a korabeli politikai és társadalmi hátteret vázolja fel, amely táptalaja lehetett a Kör megalakulásának, majd ismerteti az ehhez vezető lépéseket (elődegyesületek és a „Piler-hecc”), valamint a megalakulás módját, a Kör szervezetét és kiáltványát. A negyedik – és egyben legterjedelmesebb – fejezet témája a Galilei Kör „nagy korszaka” 1908 ősze és 1914 nyara között. Ennek keretein belül olvashatunk a Kör toborzási módszeréről és tagjairól, kapcsolatáról a szabadkőműves páholyokkal, kiadói és oktatói tevékenységéről, a Körön belüli különféle irányzatokról és vitákról, ideológiájáról, antimilitarizmusáról, szociálpolitikai működéséről, szerepéről az antialkoholista propagandában, a galileisták történelemszemléletéről és sporthoz való viszonyulásáról, valamint a Kör ünnepeiről és szimbolikus politikájáról. Az utolsó fejezetben Galilei Kör 1914-től 1919-ig tartó „kis korszakáról” (válságairól, első világháború alatti működéséről, „bolsevizálódásáról” és bezárásáról) esik szó, továbbá recepciójáról a Horthy-időszakban. / Forrás: www.kello.hu
Jelzet: 329 C 85
Pikler Gyula a huszadik század első felének egyik legjelentősebb jogtudósa, a pozitivista állam- és jogbölcselet nemzetközi hírű művelője, társadalomkutató, egyetemi tanár, s nem mellesleg szabadkőműves, a Demokratia páholy tagja volt. 1908-ban az ő hatására alakult meg a Galilei Kör, amelynek tagjai olyan egyetemi hallgatók lettek, akik magukat ateista és materialista szabadgondolkodóknak vallották, s akik zászlajukra olyan célokat tűztek ki, mint a korlátok nélküli tudományos kutatás lehetősége, az önképzés fontossága, a szociálisan rászoruló diákok megsegítése, vagy az elmélyedés a társadalomtudományokban. A Galilei Körbe presztízs volt bejutni; a pezsgő szellemi élet színvonalát jelzi, hogy olyanok neve kapcsolható hozzájuk, mint Jászi Oszkár, Szabó Ervin vagy Ady Endre. A Kör 1919-es feloszlatásának többféle oka is volt: tagjai korábban rendszeresen folytattak háborúellenes propagandát, terjesztettek röpiratokat, s az is tény, hogy a Tanácsköztársaság funkcionáriusai közül többen is a Galilei Körbe tartoztak. Részben ez is az oka annak, hogy a Körről közel hatvan évig nem jelent meg tudományos értékű munka – egészen 2017-ig. Ekkor látott ugyanis napvilágot Csunderlik Péter alapos kutatás és levéltári gyűjtőmunka után összeállított terjedelmes monográfiája, amely a diákkör történetét tekintette át, különös tekintettel az 1908 és 1914 közötti periódusra. A most átdolgozott, rövidített változatban megjelenő könyv bevezetőjét követő első részben a szerző azt a korabeli politikai és társadalmi hátteret vázolja fel, amely táptalaja lehetett a Kör megalakulásának, majd ismerteti az ehhez vezető lépéseket (elődegyesületek és a „Piler-hecc”), valamint a megalakulás módját, a Kör szervezetét és kiáltványát. A negyedik – és egyben legterjedelmesebb – fejezet témája a Galilei Kör „nagy korszaka” 1908 ősze és 1914 nyara között. Ennek keretein belül olvashatunk a Kör toborzási módszeréről és tagjairól, kapcsolatáról a szabadkőműves páholyokkal, kiadói és oktatói tevékenységéről, a Körön belüli különféle irányzatokról és vitákról, ideológiájáról, antimilitarizmusáról, szociálpolitikai működéséről, szerepéről az antialkoholista propagandában, a galileisták történelemszemléletéről és sporthoz való viszonyulásáról, valamint a Kör ünnepeiről és szimbolikus politikájáról. Az utolsó fejezetben Galilei Kör 1914-től 1919-ig tartó „kis korszakáról” (válságairól, első világháború alatti működéséről, „bolsevizálódásáról” és bezárásáról) esik szó, továbbá recepciójáról a Horthy-időszakban. / Forrás: www.kello.huJelzet: 329 C 85
2023. február 07.