Daniel Kehlmann: Mozgókép
A neves német írót az európai kultúr- és művelődéstörténet mellett a tudomány és a művészet nagy kérdései érdekelték, végső soron azok, melyek révén az embert magát definiálni lehet. Legutóbbi regényében, mely szintén a Magvető gondozásában jelent meg, a harmincéves háború vérzivataros éveibe kalauzolta el olvasóit a 2006-ban Kleist-díjjal jutalmazott Daniel Kehlmann. Most Tyll Eulenspiegel figuráját és a 17. századot hátrahagyva a német író a 20. század első felébe repíti el olvasóit: regénye ugyanis az elismert osztrák rendező, Georg Wilhelm Pabst személyén keresztül mutatja be a harmincas évek Európáját és Amerikáját, a filmkészítés aranykorát Hollywoodban, valamint a világháborúba ragadt, a németek által ekkorra már annektált Ausztria mindennapjait. A regény szorosan követi Pabst életét: ottlehetünk mellette, amikor Amerikában leforgatja híres filmjeit, majd 1936-ban váratlanul úgy dönt, neki mégis inkább hazájában, Ausztriában teremne inkább babér. 1938-ban azonban már szívesen visszatérne Amerikába, azonban ezt ekkor már nem tudja kivitelezni, a művésznek szembe kell néznie a hatalommal, amely elnyomhat, megsemmisíthet, de ha művészetével a szolgálatába áll, az egekig is emelhet… A regény több idősíkon keresztül ismerteti az eseményeket: ottlehetünk a harmincas években Pabst és stábja, valamint családja mellett, de a kötet mégis évekkel halála után veszi kezdetét. Egy bizonyos Franz Wilzek lesz a narrátorunk, az ő szemén keresztül látjuk az eseményeket kibontakozni. Kiderül, hogy ő is Pabst stábjának tagja volt, egy olyan szemtanúként lépteti fel őt Kehlmann, aki kellő módon hitelesíthető mindazt, amit ő leír, ám a demenciával küszködő Wilzek éppen ellenkezőleg hat, a hitelesítés helyett elbizonytalanít. E kettős játék végighúzódik a regényen, Kehlmann mesteri történetmesélési talentumára tanúskodva. A regényt azoknak ajánljuk, akik egy regényes életrajzon szeretnének a művészetről és az alapvető emberi értékekről is többet megtudni egy elnyomó, gyilkos rezsim idején. / Forrás: www.kello.hu
A neves német írót az európai kultúr- és művelődéstörténet mellett a tudomány és a művészet nagy kérdései érdekelték, végső soron azok, melyek révén az embert magát definiálni lehet. Legutóbbi regényében, mely szintén a Magvető gondozásában jelent meg, a harmincéves háború vérzivataros éveibe kalauzolta el olvasóit a 2006-ban Kleist-díjjal jutalmazott Daniel Kehlmann. Most Tyll Eulenspiegel figuráját és a 17. századot hátrahagyva a német író a 20. század első felébe repíti el olvasóit: regénye ugyanis az elismert osztrák rendező, Georg Wilhelm Pabst személyén keresztül mutatja be a harmincas évek Európáját és Amerikáját, a filmkészítés aranykorát Hollywoodban, valamint a világháborúba ragadt, a németek által ekkorra már annektált Ausztria mindennapjait. A regény szorosan követi Pabst életét: ottlehetünk mellette, amikor Amerikában leforgatja híres filmjeit, majd 1936-ban váratlanul úgy dönt, neki mégis inkább hazájában, Ausztriában teremne inkább babér. 1938-ban azonban már szívesen visszatérne Amerikába, azonban ezt ekkor már nem tudja kivitelezni, a művésznek szembe kell néznie a hatalommal, amely elnyomhat, megsemmisíthet, de ha művészetével a szolgálatába áll, az egekig is emelhet… A regény több idősíkon keresztül ismerteti az eseményeket: ottlehetünk a harmincas években Pabst és stábja, valamint családja mellett, de a kötet mégis évekkel halála után veszi kezdetét. Egy bizonyos Franz Wilzek lesz a narrátorunk, az ő szemén keresztül látjuk az eseményeket kibontakozni. Kiderül, hogy ő is Pabst stábjának tagja volt, egy olyan szemtanúként lépteti fel őt Kehlmann, aki kellő módon hitelesíthető mindazt, amit ő leír, ám a demenciával küszködő Wilzek éppen ellenkezőleg hat, a hitelesítés helyett elbizonytalanít. E kettős játék végighúzódik a regényen, Kehlmann mesteri történetmesélési talentumára tanúskodva. A regényt azoknak ajánljuk, akik egy regényes életrajzon szeretnének a művészetről és az alapvető emberi értékekről is többet megtudni egy elnyomó, gyilkos rezsim idején. / Forrás: www.kello.hu2024. június 11.