Galit Atlas: Érzelmi örökség
A pszichoanalitikus után a génkutatók kurrens eredményei is azt bizonyítják, hogy a traumák nem csupán az egyén életére vannak kihatással, azokat átörökítik az utódoknak is, ha akarják, ha nem. Annak ellenére, hogy a legtöbb család az elhallgatással próbálja kiiktatni a mindennapokból azokat az eseményeket, amikre nem akarnak emlékezni, a gének szintjén mégis nyomot hagynak a traumák. Galit Atlas könyve ezzel a kérdéskörrel foglalkozik részletekbe menően. A szerző feltárja a trauma testre gyakorolt hatását, majd bemutatja, hogyan adják át akár a konkrét viselkedésminták, akár a gének szintjén azokat a szülők gyermekeiknek. S természetesen, ha az egyén vagy a család többi tagja belátja, hogy egy látszólag távoli és irreleváns esemény a jelen mentális és érzelmi helyzetére is nagyobb hatással van, mint elsőre gondolhatták volna, belekezdhetnek annak terápiás feltárásába. A szerző könyve éppen azért lehet hiteles, mivel nem csupán a legfrissebb tudományos eredményeket foglalja össze, helyenként továbbgondolva azokat, hanem többéves analitikus tapasztalatából adódóan konkrét pácienseken keresztül próbálta ki mindezt a gyakorlatban is. Az epigenetika tudománya mára lehetővé teszi, hogy ezeket a mélyebb összefüggéseket is feltárják a kutatók és az analitikusok. A könyv első részében a gyász, a veszteség, annak feldolgozása vagy éppen annak elmaradása játszik központi szerepet, amely akár generációkkal később is kifejtheti negatív hatását. A második rész a szülők titkairól értekezik, melyek „szellemekként” ott kísértenek a gyermekek és unokák életében is, például egy elhunyt testvér emléke. A harmadik rész bemutatja, milyen lehetőségek vannak e lánc megtörésére. Arra, hogy az egyén megszabaduljon a transzgenerációs traumáktól. A kötet végén a jegyzeteket és a mutatókat találjuk. Az igényes kötet magán hordozza egy szakmunka és egy igényes ismeretterjesztő könyv legjobb tulajdonságait. / Forrás: www.kello.hu
Jelzet: 615 A 94
A pszichoanalitikus után a génkutatók kurrens eredményei is azt bizonyítják, hogy a traumák nem csupán az egyén életére vannak kihatással, azokat átörökítik az utódoknak is, ha akarják, ha nem. Annak ellenére, hogy a legtöbb család az elhallgatással próbálja kiiktatni a mindennapokból azokat az eseményeket, amikre nem akarnak emlékezni, a gének szintjén mégis nyomot hagynak a traumák. Galit Atlas könyve ezzel a kérdéskörrel foglalkozik részletekbe menően. A szerző feltárja a trauma testre gyakorolt hatását, majd bemutatja, hogyan adják át akár a konkrét viselkedésminták, akár a gének szintjén azokat a szülők gyermekeiknek. S természetesen, ha az egyén vagy a család többi tagja belátja, hogy egy látszólag távoli és irreleváns esemény a jelen mentális és érzelmi helyzetére is nagyobb hatással van, mint elsőre gondolhatták volna, belekezdhetnek annak terápiás feltárásába. A szerző könyve éppen azért lehet hiteles, mivel nem csupán a legfrissebb tudományos eredményeket foglalja össze, helyenként továbbgondolva azokat, hanem többéves analitikus tapasztalatából adódóan konkrét pácienseken keresztül próbálta ki mindezt a gyakorlatban is. Az epigenetika tudománya mára lehetővé teszi, hogy ezeket a mélyebb összefüggéseket is feltárják a kutatók és az analitikusok. A könyv első részében a gyász, a veszteség, annak feldolgozása vagy éppen annak elmaradása játszik központi szerepet, amely akár generációkkal később is kifejtheti negatív hatását. A második rész a szülők titkairól értekezik, melyek „szellemekként” ott kísértenek a gyermekek és unokák életében is, például egy elhunyt testvér emléke. A harmadik rész bemutatja, milyen lehetőségek vannak e lánc megtörésére. Arra, hogy az egyén megszabaduljon a transzgenerációs traumáktól. A kötet végén a jegyzeteket és a mutatókat találjuk. Az igényes kötet magán hordozza egy szakmunka és egy igényes ismeretterjesztő könyv legjobb tulajdonságait. / Forrás: www.kello.huJelzet: 615 A 94
2022. november 09.