Gyrdir Eliasson: A fák között
Az északi irodalmak között is saját helye van az izlandinak, amely minden bizonnyal összefügg az elszigeteltséggel, a nép sajátos életmódjával, csak rájuk jellemző szokásaival. A jelen kötet az egyik elismert izlandi író, a 2011-ben Északi Tanács Irodalmi Díjjal jutalmazott Gyrðir Elíasson novelláit tartalmazza, melyekre a misztikum és a mágikus realizmusra épülő poétika kiaknázása jellemző. Már a cím (A fák között) is felkínálja a konkrét olvasás mellett az irodalmi szövegekre, azok dialogikus létmódjára történő vonatkoztatás lehetőségét. Az olvasó valóban ott sétálhat az egyes szereplőkkel az erdőkkel borított tájakon, de közben a rövid, alig néhány oldala szövegek erdejébe is belép. Annak ellenére, hogy Elíasson szereplői nem beszélnek sokat, érzelmeiket még annál is ritkábban tárják fel, tetteik és az író által megteremtett utánozhatatlan hangulat többet mond minden szónál. A mély fájdalom vagy az életre szóló szeretet ott van egy-egy gesztusban, egy-egy pillantásban. Ez arra készteti az olvasót is, hogy – hasonlóan az izlandiakhoz – kicsit lassabban, elmélyültebben figyelje a világ dolgait, figyeljen fel az apró jelekre, utalásokra. A sajátos atmoszférájú rövid elbeszélések között feltűnik az író, aki száz évvel a halála után egy IKEA-ban ebédel, egy öreg, aki a könyvespolcból készít magának koporsót, egy temetkezési vállalkozó, akit nincsen, aki eltemessen, egy furcsa barát, aki suttyomban kiszaggat egy-egy lapot a Dosztojevszkij-kötetekből, továbbá egy napraforgó, egy lány a hídon, és egy kamionos, aki többé nem tér haza… Elíasson könyvét az északi irodalom szerelmeseinek ajánljuk, megéri elidőzni Izland fái között is. / Forrás: www.kello.hu
Jelzet: E 40
Az északi irodalmak között is saját helye van az izlandinak, amely minden bizonnyal összefügg az elszigeteltséggel, a nép sajátos életmódjával, csak rájuk jellemző szokásaival. A jelen kötet az egyik elismert izlandi író, a 2011-ben Északi Tanács Irodalmi Díjjal jutalmazott Gyrðir Elíasson novelláit tartalmazza, melyekre a misztikum és a mágikus realizmusra épülő poétika kiaknázása jellemző. Már a cím (A fák között) is felkínálja a konkrét olvasás mellett az irodalmi szövegekre, azok dialogikus létmódjára történő vonatkoztatás lehetőségét. Az olvasó valóban ott sétálhat az egyes szereplőkkel az erdőkkel borított tájakon, de közben a rövid, alig néhány oldala szövegek erdejébe is belép. Annak ellenére, hogy Elíasson szereplői nem beszélnek sokat, érzelmeiket még annál is ritkábban tárják fel, tetteik és az író által megteremtett utánozhatatlan hangulat többet mond minden szónál. A mély fájdalom vagy az életre szóló szeretet ott van egy-egy gesztusban, egy-egy pillantásban. Ez arra készteti az olvasót is, hogy – hasonlóan az izlandiakhoz – kicsit lassabban, elmélyültebben figyelje a világ dolgait, figyeljen fel az apró jelekre, utalásokra. A sajátos atmoszférájú rövid elbeszélések között feltűnik az író, aki száz évvel a halála után egy IKEA-ban ebédel, egy öreg, aki a könyvespolcból készít magának koporsót, egy temetkezési vállalkozó, akit nincsen, aki eltemessen, egy furcsa barát, aki suttyomban kiszaggat egy-egy lapot a Dosztojevszkij-kötetekből, továbbá egy napraforgó, egy lány a hídon, és egy kamionos, aki többé nem tér haza… Elíasson könyvét az északi irodalom szerelmeseinek ajánljuk, megéri elidőzni Izland fái között is. / Forrás: www.kello.huJelzet: E 40
2022. október 24.