A szombathelyi Derkovits Művelődési Ház története - Helytörténet a javából 32.

2024-ben ünnepeljük Derkovits Gyula szombathelyi születésű Kossuth-díjas festő- és grafikusművész születésének 130., halálának 90. évfordulóját. A megyeszékhelyen számtalan intézmény viselte egykor, illetve viseli ma is a nevét: lakótelep, oktatási intézmény, kiállítóterem, vendéglátóhely, valamint több köztéri alkotást is állítottak tiszteletére. A Derkovits-emlékek egy részét már bemutattuk. A két összefoglaló megtalálható a Vasi Digitális Könyvtár online lexikonában, a „Kőbe zárt történetek” menüpont alatt:

 
Jelenlegi írásunkban – az évforduló apropóján – a Derkovits Művelődési Otthon történetét mutatjuk be.
 
1960 nyarán megnyílt a Derkovits Gyula Művelődési Otthon (más néven Derkovits Művelődési Ház) a Tolbuhin út 38. szám alatt (ma: Szent Márton utca 38.), amely a postások és az építők művelődési otthonának egyesüléséből jött létre. Az épület tizenegy helyiségből állt, „a vajszínű ajtók üvegtábláiról olvashatjuk le, hogy éppen a játékterembe, a könyvtárba, a szakköri helyiségekbe, az öltözőkbe vagy a klubszobába léptünk.” A kultúrház fő profilja az ismeretterjesztés volt, a TIT-tel közösen kéthetente tartottak előadásokat. Színjátszó csoport, irodalmi színpad, sőt balettiskola is működött az épület falai között, továbbá itt alakult meg a Szombathelyi Madrigál Kórus és a Melódia együttes is. Sikeres volt az eszperantó szakkör is. Az épület „legbarátságosabb helyiségének”, a könyvtárnak 1160 beiratkozott olvasója volt a megnyitáskor, akik havonta 1500 könyvet kölcsönöztek ki. A bibliotéka 27 letéti könyvtárat is működtetett.
 
1965. május 21-én szélesvásznú mozit avattak a művelődési otthonban. A megnyitón a Riói kaland című francia filmet vetítették. 1966. február 23-tól a régi filmeket kedvelők számára minden hét szerdáján két vetítést tartottak, bemutatták többek közt a Hippolyt, a lakáj, a Meseautó és a Tavaszi zápor című filmművészeti alkotásokat. 1978-ban a Vas megyei Moziüzemi Vállalat átalakította a filmszínházat: augusztus 5-től már százötven személy befogadására alkalmas terem várta a filmrajongókat hétvégenként.
 

 
A mozihoz kapcsolható Jancsó Miklós filmje Derkovits Gyuláról, amely 1958-ban készült. A gyártó a Budapesti Filmstúdió volt, operatőr Somló Tamás.
 
Jancsó Miklós (1921-2014) kétszeres Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró. Pályakezdésekor rövidfilmeket készített, melynek egyike az 1958-ban forgatott Derkovits-film. Az alkotás nem ad teljes képet a festőművész életéről és munkásságáról: különböző életszakaszait az akkor keletkezett legjelentősebb képeivel és kísérőszövegekkel mutatja be.
 
Marx József: Jancsó Miklós élete és kora c. kötetében így ír az alkotásról:
„A színes nyersanyagra forgatott Derkovits-filmben a rekonstrukciós (játékfilmes) dramaturgia csattanósan ütközött a képzőművészeti tárgyú filmek megszokott módszerével, amely a műtárgy gondos bemutatásán és a narrátor „tudományos-ismeretterjesztő” értelmezésén alapult. Ezzel szemben ő úgy filmezett, hogy teret engedett a nem felszínes értelmezéseknek is. Erre legjobb példa a Dózsa-sorozatból a Kivégzés című képnek a filmes „megmozgatása” volt.
 
Fényes szelek, fújjátok c. könyvében Szekfű András pedig a következő véleményt fogalmazta meg a mozgóképről:
„…1958-ban még sokan vitatták Derkovits helyét a magyar festészet történetében. Ebben a vonatkozásban ez a film tett volt, kiállás a nagy munkásfestő elismertetéséért. Mint önálló alkotás, mint a filmalkotók önkifejezési kísérlete azonban sikertelen maradt. Az anyag ellenállt: a művészmagatartás derkovitsi modelljét nem lehetett önkényesen adaptálni a jelen művészi válságának megoldására.”
 

 
A Derkovits Gyula Művelődési Otthonban Divatáru kiállítás nyílt. - 1964. szeptember 9. - Nagy fotó

 
A kultúrház oktatási központként is funkcionált. Az 1970-es években centralizált szakoktatást szerveztek a szakmunkások továbbképzése érdekében, amelybe bevonták a VASÉP, a TANÉP, a VASITERV, a Nyugat-magyarországi Fűrészek, a Közúti Igazgatóság, a Hídépítő Kirendeltség és a téglagyárak szakmunkás kollektíváit.
 
1974-ben, majd 1983-ban megszépült a művelődési ház: előbb a külső homlokzat és a padló, kilenc év múlva pedig – félmillió forintból – a tető újult meg, valamint külső- és belső festést kapott az épület. Tanfolyamok, szakkörök és klubfoglalkozások széles választéka várta az érdeklődőket. Legnépszerűbb a szabás-varrás tanfolyam volt, amelyet kezdő, haladó és továbbképző szinten szerveztek, de sokan látogatták a német nyelvtanfolyamot is, amely kezdő, haladó és társalkodó fokon is indult. Építőipari munkások számára nehézgépkezelői tanfolyamon való részvételre nyílt lehetőség. Többféle foglalkozás közül választhattak a fiatal generáció tagjai is: gyermektorna, gyermek- és ifjúsági bélyeggyűjtő szakkör, bábszakkör, gyermekrajz szakkör és esztétikai tanfolyam is működött az épületben. Az intézmény könyvtára és letéti könyvtárai már húszezer kötettel várták olvasóikat.

A kultúrház évtizedeken keresztül nagy sikerű kulturális rendezvények színtere is volt. Hangversenyeken, színielőadásokon, kiállításokon vehettek részt az érdeklődők és a nagy sikerű díszmadár kiállításnak is évekig otthont adott az épület.
 

Vas Népe, 1974. aug. 29. 5. o.

 
A Derkovits Gyula Művelődési Otthon 1986-ban megszűnt: az Építők Szakszervezete nem tudta tovább vállalni az intézmény működtetését. Az intézmény szakköreinek munkáiból nyílt meg az utolsó kiállítás június 6-án, amely június 12-ig volt látogatható.
 
A kultúrház megszűnését követően több tulajdonosváltáson is átesett az ingatlan. 1987-től néhány évig építőgépkezelő képzés folyt az épületben az ÉVM debreceni Építőgépkezelőket Képző Központ szombathelyi Derkovits Oktatási Intézeteként. A 2000-es évek elejétől a Burgenlandi Felnőttképző Intézet használta az épületet: nemzetközi nyelvvizsgára felkészítő tanfolyamokat indított német és angol nyelven. Kurzusaik választékát később többféle felnőttképzéssel is bővítették. 2012. november 25. óta a Szombathelyi Baptista Gyülekezet imaházaként funkcionál az ingatlan.
 

A Derkovits-filmről: 
Marx József: Jancsó Miklós élete és kora. Budapest, cop. 2015. 17. o.
Marx József: Jancsó Miklós két és több élete. Életrajzi esszé. Budapest, 2000. 60-61. o.

Összeállította: Kisfalvi-Molnár Andrea