Életünk 2021. 3-4. szám
Múlt év januárjában hallottunk róla először, hogy van egy vírus, amely hihetetlen gyorsasággal terjed és egyre több a tragédiával végződő eset. Márciusban aztán elkezdődtek idehaza is a korlátozások. A járványügyi helyzet következményeként a kulturális intézmények egyike sem látogatható, streamelt előadásokkal igyekszünk pótolni a találkozásokat. Talán éppen annyira vágyódunk a személyes kontaktust igénylő élményekre, mint a dualizmus kori szombathelyi polgárok a saját kőszínházra. Bár volt egy városuk, amelyet a fejlettsége, infrastruktúrája és modernitása miatt a „Nyugat királynőjének” neveztek, mégsem működött benne önálló, saját színtársulattal rendelkező teátrum. Tavaly volt a kőszínház átadásának 140. évfordulója, és ugyanekkor „ünnepelte” 160. születésnapját Szombathely híres szülötte, Márkus Emília színművésznő. A neves évfordulók alkalmából elindult csaknem egy éves kutatómunka, melynek eredményét tartja kezében az olvasó. Az Életünk szerkesztőségéből, a helyismereti könyvtárosok vendégszereplésével alkalmi vándorszínházi társulat alakult, mely visszarepíti az olvasót az időben, hogy a teljességre nem törekedve körbejárja és bemutassa a szombathelyi színjátszás történetének legfontosabb állomásait.
A Berzsenyi Dániel Könyvtár állományában megtalálható korabeli aprónyomtatványok, fotók, képeslapok, hírek, hirdetések, plakátok, tudósítások azonban nem jöhettek volna létre a kor embere nélkül. Rendkívül fontosak azok a színpártoló erők, melyek a kudarcok, nehézségek ellenére templomot tudtak emelni Thália papjainak és papnőinek. Külön szót érdemelnek a színészek, akik a játéktér elsőrendű éltetői, rajtuk áll, vagy bukik a siker. Na és a közönség, amelynek reakciója, rajongása, vagy éppen nem tetszése tett meghatározóvá, vagy lenézetté egy társulatot. Ezen okokból mindenképpen törekedtünk az emberközeli, személyes tartalmak kiemelésére. Bár magától értetődőnek tűnhet, mégis fontos megjegyezni: kiemelni egy részletet a város színháztörténetének adott időszakból nem feltétlenül jellemző az érintett korszak teljes egészére, ezért a források pontos megjelölésével kívánunk inspirációt nyújtani a helyismereti tárgyú oktatómunkához, a részletesebb kutatásokhoz. Az olvasó szórakoztatását, élményszerzését, ismeretbővítését megcélzó kiadvány fejezeteit forgatva időben is haladunk előre az ókortól egészen a Szent György és a Sárkány című tragikomédia 2013. június 22-i centenáriumi díszbemutatójáig, amelyre a Weöres-emlékév alkalmából, a Weöres Sándor Színház nagyszínpadán került sor. A kutatószenvedélyünknek csak a terjedelmi kritériumok szabhattak gátat, ezért nem közöljük többek között az amatőr színtársulatokkal foglalkozó dokumentumokat. Az összevont lapszám előzményeként tekinthetünk Horváthné Kupi Ildikó olvasószolgálati osztályvezető Szombathely színháztörténete a kezdetektől napjainkig című, 2010. december 4-vel lezárt gyűjtésére, valamint Horváth József helytörténeti kutató kéziratára, melyek segítették az összeállítás létrejöttét. Ezzel a múltbéli színházi turnéval próbáljuk vigasztalni a kulturális élményekre vágyó olvasóinkat, erősítve hitüket, lesz még lökdösődés, tolongás a színház aulájában!
Gördüljön fel hát a függöny, színpadon most – kivételesen – a helytörténet!
Ajánlja: Spiegler-Kutasi Nikoletta
A folyóirat megjelenését támogatta:
2021. június 21.