És most előttem van utolsó találkozásunk képe, ami Pete Gyuri (hadd mondjam így, ahogy négy évtizede mindig is hívtuk, szemben is, meg amikor róla beszéltünk) egyben utolsó nyilvános fellépése is volt. 2016. szeptember 29-én mutattuk be itt, a Berzsenyi Könyvtárban azt a hatalmas kötetet, amit ő alighanem szellemi végrendelete gyanánt hozott létre: Sebestyén Gyula Gesta Hungarorum című elképesztő művét. Ahogy ő megmentette ezt a könyvet, ezt a gigantikus szöveghagyatékot a szétszóratástól, úgy legyen a mi kötelességünk, hogy az ő életét és művét ne hagyjuk elperelni a közönyös időtől.
A Pete György emlékszám ajánlója élére Alexa Károly főszerkesztő sorait egyfajta zászlóként lehetne kitűzni az emlékezés tengeralattjárójára, az elmerülés előtti pillanatokban. Pete György 1977-től 1999-ig főszerkesztője volt a szombathelyi Életünk című folyóiratnak, mely 1983-1994 között élte hőskorát. 2021. március 26-án hunyt el. És hogy mi történt a kezdő- és a végpont között, azt próbálják a néhai főszerkesztő barátai, kollégái, társai és utódai jegyzetlapokról, íróasztalfiókokban, rongyos kartondobozokban őrzött levelezésekből, iratokból, fotókról, személyes emlékekből összerakni. Molnár Miklós Ködlovagként definiálja észrevétlenül eltűnt legendás alakját. Szombathelyre való érkezésének és távozásának körülményeit is rejtély övezi. Visszaemlékezésében Zalán Tibor, Ambrus Lajos is utal rá, valójában sokan sokféleképpen értelmezték szombathelyi működését. Mindenkinek szemet szúrt és mindenki mást látott benne: a kalandort, MSZMP-tagot, a kíváncsi vállalkozót, a meglévő további lerohasztását megcélzó „irodalmi alvó ügynököt”, új utak megálmodóját. Ám az irodalom legjobbjai számára hiteles tudott maradni. Kabdebó Lóránt Krúdy-hősként örökítette meg, aki egyfajta kísértetként szerkesztette az ország legjobb lapját, Kiss Gy. Csaba határozott elképzelésű, harcsabajszú, a fiatal nemzedékhez tudatosan közeledő szerkesztőként emlékszik alakjára. Brém Nagy Ferenc egyetlen mondatáért írói identitásának gyökerét köti hozzá. Száraz Miklós György édesapján keresztül kapcsolódik a legendás redaktorhoz. Aki nem ismerte őt személyesen, ezekből a visszaemlékezésekből megcsaphatja Pete György legendájának szele, furcsa honvágyat, megmagyarázhatatlan vágyakozást érezhet abba az irodalmi közegbe, melyben élt, halt, épített és rombolt az ellentmondások embere. Pete György munkássága nem értelmezhető az adott kor kontextusa nélkül. A szerkesztő és kora című fejezetben közölt dokumentumok valós bizonyítékok: egy rendszer és egy, a határidőket, pénzügyeket, emberi viszonyokat sajátosan értő és megélő szerkesztő működéséről.
Jobban kellene szeretnünk egymást. Jobban kellene értenünk egymást. S ha van mit, azt meg is kellene bocsátani egymásnak.