Életünk 2022. 1. szám
Zalán Tibor költeményeiben mindig keressük – és persze meg is találjuk – a „legfiatalabb arctalan nemzedék” szilaj, lázadó hobójának lelkületét. Valakinek új tapasztalat, másoknak nosztalgia. Vágyott találkozás, melyet e lapszám ezúttal három vers irányított közlésével biztosít az olvasóknak. Aki Szemadám György festőművész képeit szereti, a madarakat is szereti, hisz kedvelt szimbolikus állata a daru, a fogoly, a bagoly, a vörösbegy, a kékbegy, a sárgarigó és még számos tollas barátunk, melyekre mi emberek, a szabadság örök szimbólumaként tekintünk. Az alkotások befogadásához ajánlott olvasmány Fábián László Madarat tollamról… című esszéje. Fenyvesi Félix Lajos személyes hangvételű visszaemlékezéseit olvashatjuk Pilinszky János költőre, mely számozott tételekben került megfogalmazásra. Ám úgy tűnik, ez a számsor nem valamiféle rangsor, csupán tizennégy személyes gondolat a 21. század egyik legjelentősebb magyar költőjéről. „Nem kell mindent olyan komolyan venni – mondta. És komolyan vette ő is.” Tóth Csaba kedvet érez a művészettörténeti szakcikkek közléséhez, az olvasó pedig kedvét leli benne. Legfrissebb esszétanulmányában Verrocchio Jézus megkeresztelése című festményének keletkezési körülményeit járja körül. A fellelhető bizonyítékok alapján, melyekre Tóth Csaba is gazdagon hivatkozik, Leonardo da Vinci egészen biztos részt vett a mű alkotási folyamatában, ám hogy pontosan melyik alak vagy részlet köthető a nevéhez, arra egyértelmű magyarázat nem született. A valóságelemek kibontása közben persze megismerkedhetünk Verocchio festői tevékenységével, a műhelyében folyó munkával, a keze alatt dolgozó tanítványok – többek között Leonardo – korabeli kifejezésmódjának sajátosságaival. Az ajánlóban mindenképp szót kell ejtenem az Új magyar szociográfia című egységről, melynek célját a főszerkesztő, Alexa Károly foglalta össze: „Összeállításunk szeretne kezdeményező szerepet vállalni: a nagy hagyományú magyar szociográfia megújítása elodázhatatlan leckéje a nemzeti önismeretnek. És az újabb kutatási-irodalmi irányok kibontakoztatása mellett megkerülhetetlen annak a szociográfiai-filmes hagyománynak a felmérése is, melynek olyan nagy szerepe volt a rendszerváltozás előkészítésében.”
A folyóirat megjelenését támogatta: 
Ajánlja: Spiegler-Kutasi Nikoletta
Zalán Tibor költeményeiben mindig keressük – és persze meg is találjuk – a „legfiatalabb arctalan nemzedék” szilaj, lázadó hobójának lelkületét. Valakinek új tapasztalat, másoknak nosztalgia. Vágyott találkozás, melyet e lapszám ezúttal három vers irányított közlésével biztosít az olvasóknak. Aki Szemadám György festőművész képeit szereti, a madarakat is szereti, hisz kedvelt szimbolikus állata a daru, a fogoly, a bagoly, a vörösbegy, a kékbegy, a sárgarigó és még számos tollas barátunk, melyekre mi emberek, a szabadság örök szimbólumaként tekintünk. Az alkotások befogadásához ajánlott olvasmány Fábián László Madarat tollamról… című esszéje. Fenyvesi Félix Lajos személyes hangvételű visszaemlékezéseit olvashatjuk Pilinszky János költőre, mely számozott tételekben került megfogalmazásra. Ám úgy tűnik, ez a számsor nem valamiféle rangsor, csupán tizennégy személyes gondolat a 21. század egyik legjelentősebb magyar költőjéről. „Nem kell mindent olyan komolyan venni – mondta. És komolyan vette ő is.” Tóth Csaba kedvet érez a művészettörténeti szakcikkek közléséhez, az olvasó pedig kedvét leli benne. Legfrissebb esszétanulmányában Verrocchio Jézus megkeresztelése című festményének keletkezési körülményeit járja körül. A fellelhető bizonyítékok alapján, melyekre Tóth Csaba is gazdagon hivatkozik, Leonardo da Vinci egészen biztos részt vett a mű alkotási folyamatában, ám hogy pontosan melyik alak vagy részlet köthető a nevéhez, arra egyértelmű magyarázat nem született. A valóságelemek kibontása közben persze megismerkedhetünk Verocchio festői tevékenységével, a műhelyében folyó munkával, a keze alatt dolgozó tanítványok – többek között Leonardo – korabeli kifejezésmódjának sajátosságaival. Az ajánlóban mindenképp szót kell ejtenem az Új magyar szociográfia című egységről, melynek célját a főszerkesztő, Alexa Károly foglalta össze: „Összeállításunk szeretne kezdeményező szerepet vállalni: a nagy hagyományú magyar szociográfia megújítása elodázhatatlan leckéje a nemzeti önismeretnek. És az újabb kutatási-irodalmi irányok kibontakoztatása mellett megkerülhetetlen annak a szociográfiai-filmes hagyománynak a felmérése is, melynek olyan nagy szerepe volt a rendszerváltozás előkészítésében.”
2022. augusztus 02.