Életünk 2023. 3. szám
Csikós Attila hároméves korában költözött szüleivel Szombathelyről Budapestre, Óbudára. „Szombathely egy nagy falu” – szoktuk mi helyiek mondani, mert itt bizony szegről végről mindenki ismer mindenkit. Ezt az életérzést viszi magával bármerre jár, ezt tükrözi írói világa is, melyben „Úgy tűnik, egymás életének sziporkázó áttűnései vagyunk”. Jelen írása egy bizonyos napszak krónikája, ahol „Az éjszaka nagy falu.” Mennyire hitelesek meglátásai? Nos, a választ meghagyom az olvasóknak. Ám ez nem egy nagyregény, ez csupán az Életünk, és nem is a jelen, hanem inkább a finom nosztalgiával átszőtt múlt. Mert az emlékek szórakoztatnak. Molnár Miklós gyakran közöl gondolatokat amolyan tanító, nevelő kritikával, annak kapcsán hogyan élünk, illetve hogyan kellene élnünk. A lapszám második legterjedelmesebb írása az a moralista breviárium, melyben hétköznapi címkék, fogalmak sajátos magyarázatára, értelmezésére vállalkozik. Azért legyünk óvatosak, nem hiába figyelmeztet az elején, az istentelen szószedet olvasása humorérzéket igényel! Nagyapó, Boldizsár, az unoka és egyetlen barátja, Zebulon a jószívű, ám kissé bolondos szamár. Ők így hárman a szereplői annak a humoros, esetenként könnyekig megható mesének, melynek Hold című első részét ismerhetjük meg. Miben, vagy kiben is bízhat az anyja után minduntalan vágyakozó fiúcska? Mindenben és mindenkiben, csak felérjen a Holdra, ahol egyetlen kincsét, édesanyját véli meglelni. Folytatásos történet. Hegedűs Imre János novellája, bár rövidke, benne megismerteti tudomása szerinti legkeményebb életet, az erdélyi hegyi favágók létét. Fábián László egyrészt lezárta, a korábban megkezdett A keselyű néma árnyéka című sorozatát, másrészt bemutatja önéletrajzi esszéjében azoknak a szövevényes kapcsolatoknak a rendszerét, amelynek mi, olvasók nagy élvezői vagyunk. A zsennyei alkotóházban ismerkedett meg Csók Istvánnal (a többszörös Kossuth-díjas festőművész neki(!) Pista bácsi), a Fiatal Művészek Klubjában többek között Bálint Ildikóval, Lukoviczky Endrével. Aztán fontosak a kapcsolati hálójának azok a személyei is, akik egyfajta hídként kötötték össze többek között Bak Imrével, Hencze Tamással, Nádler Istvánnal, akik világosan látták a „szocreál alkotói szellemet nyomorító terrorját”. Ő volt Fájó János, Kossuth-díjas magyar festőművész. Történet egy szoros barátságról a képzőművészettel. Alexa Károly főszerkesztő Kulin Ferenc 80. születésnapjára időzített megjelenés előtt álló Kölcsey-tanulmányait összegyűjtő kötethez ír egyfajta utószót, de több ez annál. A személyes hangvételű – hogyne volna az, évtizedek óta ismerik egymást – publikációban választ ad arra is, mi is a viszonya Kulin Ferencnél a közéleti tevékenységnek és a szellemi alkotásnak. Szeretettel ajánlom továbbá Bödecs László, Csontos Márta, Debreczeny György verseit is.
Ajánlja: Spiegler-Kutasi Nikoletta
Csikós Attila hároméves korában költözött szüleivel Szombathelyről Budapestre, Óbudára. „Szombathely egy nagy falu” – szoktuk mi helyiek mondani, mert itt bizony szegről végről mindenki ismer mindenkit. Ezt az életérzést viszi magával bármerre jár, ezt tükrözi írói világa is, melyben „Úgy tűnik, egymás életének sziporkázó áttűnései vagyunk”. Jelen írása egy bizonyos napszak krónikája, ahol „Az éjszaka nagy falu.” Mennyire hitelesek meglátásai? Nos, a választ meghagyom az olvasóknak. Ám ez nem egy nagyregény, ez csupán az Életünk, és nem is a jelen, hanem inkább a finom nosztalgiával átszőtt múlt. Mert az emlékek szórakoztatnak. Molnár Miklós gyakran közöl gondolatokat amolyan tanító, nevelő kritikával, annak kapcsán hogyan élünk, illetve hogyan kellene élnünk. A lapszám második legterjedelmesebb írása az a moralista breviárium, melyben hétköznapi címkék, fogalmak sajátos magyarázatára, értelmezésére vállalkozik. Azért legyünk óvatosak, nem hiába figyelmeztet az elején, az istentelen szószedet olvasása humorérzéket igényel! Nagyapó, Boldizsár, az unoka és egyetlen barátja, Zebulon a jószívű, ám kissé bolondos szamár. Ők így hárman a szereplői annak a humoros, esetenként könnyekig megható mesének, melynek Hold című első részét ismerhetjük meg. Miben, vagy kiben is bízhat az anyja után minduntalan vágyakozó fiúcska? Mindenben és mindenkiben, csak felérjen a Holdra, ahol egyetlen kincsét, édesanyját véli meglelni. Folytatásos történet. Hegedűs Imre János novellája, bár rövidke, benne megismerteti tudomása szerinti legkeményebb életet, az erdélyi hegyi favágók létét. Fábián László egyrészt lezárta, a korábban megkezdett A keselyű néma árnyéka című sorozatát, másrészt bemutatja önéletrajzi esszéjében azoknak a szövevényes kapcsolatoknak a rendszerét, amelynek mi, olvasók nagy élvezői vagyunk. A zsennyei alkotóházban ismerkedett meg Csók Istvánnal (a többszörös Kossuth-díjas festőművész neki(!) Pista bácsi), a Fiatal Művészek Klubjában többek között Bálint Ildikóval, Lukoviczky Endrével. Aztán fontosak a kapcsolati hálójának azok a személyei is, akik egyfajta hídként kötötték össze többek között Bak Imrével, Hencze Tamással, Nádler Istvánnal, akik világosan látták a „szocreál alkotói szellemet nyomorító terrorját”. Ő volt Fájó János, Kossuth-díjas magyar festőművész. Történet egy szoros barátságról a képzőművészettel. Alexa Károly főszerkesztő Kulin Ferenc 80. születésnapjára időzített megjelenés előtt álló Kölcsey-tanulmányait összegyűjtő kötethez ír egyfajta utószót, de több ez annál. A személyes hangvételű – hogyne volna az, évtizedek óta ismerik egymást – publikációban választ ad arra is, mi is a viszonya Kulin Ferencnél a közéleti tevékenységnek és a szellemi alkotásnak. Szeretettel ajánlom továbbá Bödecs László, Csontos Márta, Debreczeny György verseit is.
2023. november 28.