Lea Ypi: Szabadon
Lea Ypi albán író és egyetemi tanár Szabadon című regénye az Európa Kiadónál jelent meg. A regény mai elmlékezetelméleti perspektívából jeleníti meg és reflektálja a szocializmus balkáni megjelenését, térhódítását és a társadalom gyökeres átalakulását. Az önéletrajzi elemekkel átszőtt regény a szabadság bonyolult, filozófiai síkra emelt kérdését bontja ki a szocializmus vonatkozásában. A filozófiai elemekkel és beszédmóddal átszőtt regény olyan fontos megállapításokig jut el, mint például, hogy „Nem csak akkor adjuk fel a szabadságunkat, ha mások mondják meg, mit mondjunk, hova menjünk, vagy hogyan viselkedjünk. Az a társadalom is elnyomó, amely azt állítja magáról, hogy megadja a lehetőséget az emberek önmegvalósítására, de mégsem nyúl hozzá a struktúrához […]." A mű azt a „közöttiséget” ragadja meg és járja körül, amikor 1990 decemberében megdől Albániában a kommunista diktatúra. A hirtelen változást, ahogyan erre a regény is reagál, egy ideig „semmi” sem követi, valamiféle űr képződik az emberi sorsokban. A Sztálin csodálatában élő kislány, aki a szocializmus bűvkörében élt, élete hirtelen teljességében átalakul, miután rájön, hogy szülei rendszerellenes érzelmeket vallanak. Éppen ezért Leának, ahogy az albánoknak általában, újra kell definiálnia önmagát és identitását, mely folyamat bemutatása a regény egyik központi témája. Vajon mit lehet kezdeni a szabadsággal, ha nem tudjuk pontosan, mi az és hogyan kéne megélni? E kérdésre morális szempontú, ám annál inkább érzékeny válaszokat kaphat a kötet olvasója. A könyv minden olvasónak ajánlható, aki a nosztalgia, a múltfeldolgozás és az „örökölt sors” iránt érdeklődik. A kötet különösen erős olvasmányélményt nyújt, kiemelkedik a műfaj darabjai közül./ Forrás: www.kello.hu
Jelzet: Y 70
Lea Ypi albán író és egyetemi tanár Szabadon című regénye az Európa Kiadónál jelent meg. A regény mai elmlékezetelméleti perspektívából jeleníti meg és reflektálja a szocializmus balkáni megjelenését, térhódítását és a társadalom gyökeres átalakulását. Az önéletrajzi elemekkel átszőtt regény a szabadság bonyolult, filozófiai síkra emelt kérdését bontja ki a szocializmus vonatkozásában. A filozófiai elemekkel és beszédmóddal átszőtt regény olyan fontos megállapításokig jut el, mint például, hogy „Nem csak akkor adjuk fel a szabadságunkat, ha mások mondják meg, mit mondjunk, hova menjünk, vagy hogyan viselkedjünk. Az a társadalom is elnyomó, amely azt állítja magáról, hogy megadja a lehetőséget az emberek önmegvalósítására, de mégsem nyúl hozzá a struktúrához […]." A mű azt a „közöttiséget” ragadja meg és járja körül, amikor 1990 decemberében megdől Albániában a kommunista diktatúra. A hirtelen változást, ahogyan erre a regény is reagál, egy ideig „semmi” sem követi, valamiféle űr képződik az emberi sorsokban. A Sztálin csodálatában élő kislány, aki a szocializmus bűvkörében élt, élete hirtelen teljességében átalakul, miután rájön, hogy szülei rendszerellenes érzelmeket vallanak. Éppen ezért Leának, ahogy az albánoknak általában, újra kell definiálnia önmagát és identitását, mely folyamat bemutatása a regény egyik központi témája. Vajon mit lehet kezdeni a szabadsággal, ha nem tudjuk pontosan, mi az és hogyan kéne megélni? E kérdésre morális szempontú, ám annál inkább érzékeny válaszokat kaphat a kötet olvasója. A könyv minden olvasónak ajánlható, aki a nosztalgia, a múltfeldolgozás és az „örökölt sors” iránt érdeklődik. A kötet különösen erős olvasmányélményt nyújt, kiemelkedik a műfaj darabjai közül./ Forrás: www.kello.huJelzet: Y 70
2024. május 15.