Lucy Adlington: Divatszalon Auschwitzban
Auschwitzról a legtöbb olvasó a gázkamrákra asszociál, kevesen tudják, hogy a földi pokolban a szépségnek is volt helye. Ám azt nem a fogvatartott és megsemmisítésre váró emberek élvezték, hanem az SS-tisztek és más nagy hatalmú náci vezérek feleségei. A tábor mellett ugyanis a korábban varrónőként dolgozó zsidó lányok és asszonyok összeterelésével egy szabályos divatszalon működött, amely éppen a magas rangú náci feleségek fogyasztói ízlését volt hivatott kiszolgálni. A témával már korábban is foglalkozó történész, Lucy Adlington a túlélők visszaemlékezési, a fellelhető források és már eddig is megszületett feldolgozások fényében írta meg a jelen monográfiát, amellyel a haláltábor varrónői előtt tiszteleg. A könyv megírása során a történésznek volt lehetősége az utolsó – még élő – túlélővel, az interjú idején 98 éves Mrs. Kohúttal is elbeszélgetnie. A majd százéves korában is szellemileg friss, ápolt és elegáns idős hölgy felidézte mindazt, ami a táborban töltött ezer nap alatt megesett vele és a többi varrónővel. A kibontakozó történet abszurditása és kegyetlensége megdöbbenti az olvasót: azok a nők voltak kénytelenek fogvatartóiknak szebbnél szebb ruhakölteményeket összeállítani, akiket azért fogta össze Európa keleti feléről, hogy e lengyel lápvidekén majd megsemmisítsék, s ha ők ideig-óráig el is kerülték a véget, könnyen lehet, hogy rokonaik, szeretteik már nem voltak ennyire szerencsések. A könyvből az ő egyéni és csoportos történetük rajzolódik ki, amely nem volt híján a bátorságnak sem, többen részt vállaltak a táborban szerveződő ellenállási mozgalmakban, ahol csak tudták, segítették a kevésbé „szerencsés” táborlakókat. A könyvet a képek, a felhasznált irodalom, valamint a források, illetve a mutatók zárják. A jelentős történészi munka a táborrendszer eddig alig ismert arcát tárja olvasói elé. / Forrás: www.kello.hu
Jelzet: 323 A 23
Auschwitzról a legtöbb olvasó a gázkamrákra asszociál, kevesen tudják, hogy a földi pokolban a szépségnek is volt helye. Ám azt nem a fogvatartott és megsemmisítésre váró emberek élvezték, hanem az SS-tisztek és más nagy hatalmú náci vezérek feleségei. A tábor mellett ugyanis a korábban varrónőként dolgozó zsidó lányok és asszonyok összeterelésével egy szabályos divatszalon működött, amely éppen a magas rangú náci feleségek fogyasztói ízlését volt hivatott kiszolgálni. A témával már korábban is foglalkozó történész, Lucy Adlington a túlélők visszaemlékezési, a fellelhető források és már eddig is megszületett feldolgozások fényében írta meg a jelen monográfiát, amellyel a haláltábor varrónői előtt tiszteleg. A könyv megírása során a történésznek volt lehetősége az utolsó – még élő – túlélővel, az interjú idején 98 éves Mrs. Kohúttal is elbeszélgetnie. A majd százéves korában is szellemileg friss, ápolt és elegáns idős hölgy felidézte mindazt, ami a táborban töltött ezer nap alatt megesett vele és a többi varrónővel. A kibontakozó történet abszurditása és kegyetlensége megdöbbenti az olvasót: azok a nők voltak kénytelenek fogvatartóiknak szebbnél szebb ruhakölteményeket összeállítani, akiket azért fogta össze Európa keleti feléről, hogy e lengyel lápvidekén majd megsemmisítsék, s ha ők ideig-óráig el is kerülték a véget, könnyen lehet, hogy rokonaik, szeretteik már nem voltak ennyire szerencsések. A könyvből az ő egyéni és csoportos történetük rajzolódik ki, amely nem volt híján a bátorságnak sem, többen részt vállaltak a táborban szerveződő ellenállási mozgalmakban, ahol csak tudták, segítették a kevésbé „szerencsés” táborlakókat. A könyvet a képek, a felhasznált irodalom, valamint a források, illetve a mutatók zárják. A jelentős történészi munka a táborrendszer eddig alig ismert arcát tárja olvasói elé. / Forrás: www.kello.huJelzet: 323 A 23
2023. február 07.