Rodrigo García: Búcsú Gabótól és Mercedestől
Rodrigo García kolumbiai filmrendező, forgatókönyvíró és operatőr, édesapjának a világhírű, Nobel-díjas írónak, Gabriel García Márqueznek élete utolsó napjait meséli el, megrendítően, a személyesség visszafogott szemérmességével szólva azokról, az eddig csak a család számára ismert történésekről, amelyek az író utolsó napjaiba engednek bepillantást az olvasónak. Rodrígo mélységes szeretettel, minden intimitást kerülve dokumentálja édesapja életének végső szakaszát, azokat a napokat, amelyet felesége, Mercedes mindvégig halk szótlansággal tagadott, még azután is, hogy férje eltávozott az élők sorából. Néhány életkép felvillanásából rajzolódik ki a feleség, az édesanya alakja, aki mindig is igyekezett eltitkolni érzelmeit a világ elől és az édesapáé, aki ötven évig tartó, harmonikus házasságuk alatt mindvégig élete nagy szerelmének érezte a feleségét. Fájdalmas családi emlékekbe enged betekintést a szerző és eközben tökéletesedik az a kép Márquezről, amelyet regényei alapján az olvasó kialakíthatott magában. Az írót egy jelentéktelennek tetsző megfázás döntötte le a lábáról, de Mercedes ekkor már érezte, hogy nagyon nagy a baj. Először kórházban ápolták Gabót, ahogyan rajongó olvasótábora nevezte az írót, majd orvosai tanácsára hazavitték otthonába és itt adta át lelkét a teremtőnek. Nemzeti gyász volt halálának napja, de Rodrigo nem szívesen állt az újságírók elé, azonban öccse, Gonzalo jól nevelt fiúként nem utasította vissza a sokszor terhes érdeklődést. Gabriel 2014 április 17-én adta vissza lelkét a teremtőnek, míg hű felesége, aki egész életében láncdohányos volt 2020-ban, a pandémia idején távozott el szeretett férje után, amikor Rodrigo a légterek lezárása miatt nem tudott haza jutni, így az asszony utolsó óráiban öccse fogta édesanyjuk kezét…/ Forrás: www.kello.hu
Jelzet: G 24
Rodrigo García kolumbiai filmrendező, forgatókönyvíró és operatőr, édesapjának a világhírű, Nobel-díjas írónak, Gabriel García Márqueznek élete utolsó napjait meséli el, megrendítően, a személyesség visszafogott szemérmességével szólva azokról, az eddig csak a család számára ismert történésekről, amelyek az író utolsó napjaiba engednek bepillantást az olvasónak. Rodrígo mélységes szeretettel, minden intimitást kerülve dokumentálja édesapja életének végső szakaszát, azokat a napokat, amelyet felesége, Mercedes mindvégig halk szótlansággal tagadott, még azután is, hogy férje eltávozott az élők sorából. Néhány életkép felvillanásából rajzolódik ki a feleség, az édesanya alakja, aki mindig is igyekezett eltitkolni érzelmeit a világ elől és az édesapáé, aki ötven évig tartó, harmonikus házasságuk alatt mindvégig élete nagy szerelmének érezte a feleségét. Fájdalmas családi emlékekbe enged betekintést a szerző és eközben tökéletesedik az a kép Márquezről, amelyet regényei alapján az olvasó kialakíthatott magában. Az írót egy jelentéktelennek tetsző megfázás döntötte le a lábáról, de Mercedes ekkor már érezte, hogy nagyon nagy a baj. Először kórházban ápolták Gabót, ahogyan rajongó olvasótábora nevezte az írót, majd orvosai tanácsára hazavitték otthonába és itt adta át lelkét a teremtőnek. Nemzeti gyász volt halálának napja, de Rodrigo nem szívesen állt az újságírók elé, azonban öccse, Gonzalo jól nevelt fiúként nem utasította vissza a sokszor terhes érdeklődést. Gabriel 2014 április 17-én adta vissza lelkét a teremtőnek, míg hű felesége, aki egész életében láncdohányos volt 2020-ban, a pandémia idején távozott el szeretett férje után, amikor Rodrigo a légterek lezárása miatt nem tudott haza jutni, így az asszony utolsó óráiban öccse fogta édesanyjuk kezét…/ Forrás: www.kello.huJelzet: G 24
2022. október 26.