Sándor Anikó: Összezárva
A pandémia számos írót inspirált arra, hogy papírra vesse a bezártság okozta érzéseket, gondolatokat, történéseket. Ezt teszi Sándor Anikó is, amikor az ötvennégy éves, egyedülálló, gyermektelen, elvált, operatőrként dolgozó férfi főszereplőjével, Hámori Tamással elmesélteti történetét. A férfi, amíg saját otthonában folynak a felújítási munkálatok, bérbe vesz a Völgy utcai társasházban egy lakást. Beköltözése után nem sokkal a Covid miatt kihirdetik a kijárási tilalmat. Az operatőr, aki eddig csak érintőlegesen, vagy még úgysem találkozott a szomszédaival, arra kényszerül, hogy magányát oldandó megismerkedjen azzal a négy hölggyel, akik közösen múlatják az idejüket a szókirakós, scrabble társasjátékkal. Tamás már látta mindegyiküket, a férfinek, aki a nők kedvence és megszámlálhatatlan rövidebb-hosszabb kapcsolatot tudhat maga mögött, meggyőződése, hogy Olga, Lea, Boglárka és Enikő nem is nagyon titkolt céllal közelednek felé. Közben a filmforgatás, amelyben operatőrként dolgozott, kényszerszünetet tart, a férfi döbbenten veszi tudomásul, hogy számos kollégája lélegeztetőgépre került. Olga remek háziasszony, ő süti, főzi a négy „grácia” által megszervezett, közös étkezéseken elfogyasztható finomságokat. A nő ötödiknek meghívja magához Tamást is, aki egy kicsit hezitál, de aztán elfogadja az invitálást, így lesz ő az egyetlen férfi tagja a „kvartettből, kvintetté” kibővült csapatnak. Kellemes estéket töltenek együtt, sok mindent megtudnak egymásról, úgy tűnik, Tamás is kezd feloldódni, bár különösebb információt nem árul el az életétől, az kiderül, hogy felesége már nem jelent számára semmit és talán soha nem is jelentett többet futó kapcsolatnál. Közben úgy érzi, a stáb egyáltalán nem kíváncsi rá, majd amikor felhívja kollégáit és kiderül, hogy számosan élet-halál között fekszenek a kórházban, akkor a férfi fejében átfordul számos, életével kapcsolatos gondolat. A történet végére Tamás átértékeli másokhoz való viszonyát, majd miután kinyílik a „börtön kapuja”, rádöbben, hogy a négy nő milyen fontos üzeneteket közvetített felé, ekkor először meri megfogalmazni, segítségre volt szüksége az életben, de makacssága miatt ezt soha nem merte bevallani magának. A négy nőben társaságra, Leában talán társra is talált, figyelte őket, meghallotta, amit mondanak, ennek azonban nem lett volna a részese, ha a Covid nem kényszeríti bele ebbe a helyzetbe. Ekként a sors által rámért összezártság, miként egy terápiás együttlét, megváltoztatta az élethez és az önmagához való viszonyát, értékesebbé tette napjait. / Forrás: www.kello.hu
Jelzet: S 14
A pandémia számos írót inspirált arra, hogy papírra vesse a bezártság okozta érzéseket, gondolatokat, történéseket. Ezt teszi Sándor Anikó is, amikor az ötvennégy éves, egyedülálló, gyermektelen, elvált, operatőrként dolgozó férfi főszereplőjével, Hámori Tamással elmesélteti történetét. A férfi, amíg saját otthonában folynak a felújítási munkálatok, bérbe vesz a Völgy utcai társasházban egy lakást. Beköltözése után nem sokkal a Covid miatt kihirdetik a kijárási tilalmat. Az operatőr, aki eddig csak érintőlegesen, vagy még úgysem találkozott a szomszédaival, arra kényszerül, hogy magányát oldandó megismerkedjen azzal a négy hölggyel, akik közösen múlatják az idejüket a szókirakós, scrabble társasjátékkal. Tamás már látta mindegyiküket, a férfinek, aki a nők kedvence és megszámlálhatatlan rövidebb-hosszabb kapcsolatot tudhat maga mögött, meggyőződése, hogy Olga, Lea, Boglárka és Enikő nem is nagyon titkolt céllal közelednek felé. Közben a filmforgatás, amelyben operatőrként dolgozott, kényszerszünetet tart, a férfi döbbenten veszi tudomásul, hogy számos kollégája lélegeztetőgépre került. Olga remek háziasszony, ő süti, főzi a négy „grácia” által megszervezett, közös étkezéseken elfogyasztható finomságokat. A nő ötödiknek meghívja magához Tamást is, aki egy kicsit hezitál, de aztán elfogadja az invitálást, így lesz ő az egyetlen férfi tagja a „kvartettből, kvintetté” kibővült csapatnak. Kellemes estéket töltenek együtt, sok mindent megtudnak egymásról, úgy tűnik, Tamás is kezd feloldódni, bár különösebb információt nem árul el az életétől, az kiderül, hogy felesége már nem jelent számára semmit és talán soha nem is jelentett többet futó kapcsolatnál. Közben úgy érzi, a stáb egyáltalán nem kíváncsi rá, majd amikor felhívja kollégáit és kiderül, hogy számosan élet-halál között fekszenek a kórházban, akkor a férfi fejében átfordul számos, életével kapcsolatos gondolat. A történet végére Tamás átértékeli másokhoz való viszonyát, majd miután kinyílik a „börtön kapuja”, rádöbben, hogy a négy nő milyen fontos üzeneteket közvetített felé, ekkor először meri megfogalmazni, segítségre volt szüksége az életben, de makacssága miatt ezt soha nem merte bevallani magának. A négy nőben társaságra, Leában talán társra is talált, figyelte őket, meghallotta, amit mondanak, ennek azonban nem lett volna a részese, ha a Covid nem kényszeríti bele ebbe a helyzetbe. Ekként a sors által rámért összezártság, miként egy terápiás együttlét, megváltoztatta az élethez és az önmagához való viszonyát, értékesebbé tette napjait. / Forrás: www.kello.huJelzet: S 14
2023. február 15.