Schäffer Erzsébet: Indián nyár
Schäffer Erzsébet írásai évek óta az egyik legnívósabb női magazin, a Nők Lapja hasábjain jelennek meg. Rövidprózai remekeiből rendszeresen állít össze novellásköteteket, ezek sorába tartozik a mostani, líraian szép írásokat fölsorakoztató kötete. A hetvenedik életévét elhagyott asszony halk szavú, gyengéd érzékenységű történetei elgondolkodtató, megható felvillanásokban rögzítik egy értékes életút emlékeit, lenyomatait. Ihletforrásának szikráit többnyire saját hétköznapjainak tapasztalata adja, az Indián nyár az élete nagyrészét már maga mögött tudó, bölcs asszony elmélkedése. Az évekkel ezelőtt özvegyen maradt szerző, bár alkalmazkodott az egyedül töltött hátköznapokhoz, de soha nem tudta elfeledni azt a tökéles kapcsolatot, amely életének nagyobbik részében a családi boldogság forrása volt. Az őszi tájban elgyönyörködő nő, miközben az unokáiban megtalált örömre gondol, olyan, a lélek legmélyebb zugaiban felsejlő, halk fájdalommal szemléli a világot, amely arra „kényszerítette”, hogy társ nélkül kelljen belesimulnia a hétköznapokba. Ennek ellenére a mindennapokban képes felfedezni az őt körülvevő természeti és egyéb parányi szépségeket, amelyek értelmet és boldogságot adnak életének. Csodaszép, többek sorában Pilinszkytől, Máraitól, Avilai Szent Teréztől vett idézetekkel szövi át egymásba kapaszkodó, közel félszáz lírai hangoltságú történetét, amelyekből a többieket kirekesztő látszat nélkül, lehetetlenség egyet is kiemelni, mert így összességében rajzolják ki ennek a végtelenül szelíd és bölcs asszonynak szerethető, értékes karakterét. / Forrás: www.kello.hu
Jelzet: S 24
Schäffer Erzsébet írásai évek óta az egyik legnívósabb női magazin, a Nők Lapja hasábjain jelennek meg. Rövidprózai remekeiből rendszeresen állít össze novellásköteteket, ezek sorába tartozik a mostani, líraian szép írásokat fölsorakoztató kötete. A hetvenedik életévét elhagyott asszony halk szavú, gyengéd érzékenységű történetei elgondolkodtató, megható felvillanásokban rögzítik egy értékes életút emlékeit, lenyomatait. Ihletforrásának szikráit többnyire saját hétköznapjainak tapasztalata adja, az Indián nyár az élete nagyrészét már maga mögött tudó, bölcs asszony elmélkedése. Az évekkel ezelőtt özvegyen maradt szerző, bár alkalmazkodott az egyedül töltött hátköznapokhoz, de soha nem tudta elfeledni azt a tökéles kapcsolatot, amely életének nagyobbik részében a családi boldogság forrása volt. Az őszi tájban elgyönyörködő nő, miközben az unokáiban megtalált örömre gondol, olyan, a lélek legmélyebb zugaiban felsejlő, halk fájdalommal szemléli a világot, amely arra „kényszerítette”, hogy társ nélkül kelljen belesimulnia a hétköznapokba. Ennek ellenére a mindennapokban képes felfedezni az őt körülvevő természeti és egyéb parányi szépségeket, amelyek értelmet és boldogságot adnak életének. Csodaszép, többek sorában Pilinszkytől, Máraitól, Avilai Szent Teréztől vett idézetekkel szövi át egymásba kapaszkodó, közel félszáz lírai hangoltságú történetét, amelyekből a többieket kirekesztő látszat nélkül, lehetetlenség egyet is kiemelni, mert így összességében rajzolják ki ennek a végtelenül szelíd és bölcs asszonynak szerethető, értékes karakterét. / Forrás: www.kello.huJelzet: S 24
2023. február 21.