Stephanie Scott: Ami maradt belőlem
A szingapúri brit írónő Japánban játszódó regénye nem szimpla bűnügyi történet. A cselekmény fő szálát mégis egy gyilkosság indítéka, megtörténte és következményei adják össze. Az 1990-es években Japánban elterjedt egy különös, illegális foglalkozás, a házasságrombolás. A regény egyik narrátora, Szumikó, a fiatal ügyvédnő elbeszéli, hogy apja megbízott egy Nakamura Kaitaro nevű házasságrombolással foglalkozó férfit, hogy csábítsa el a feleségét, az akkor hétéves Szumikó édesanyját, Rinát, hogy legyen ürügye válópert indítani az asszony ellen. A férfi oly sikeresen végzi el a feladatát, hogy végzetesen egymásba szeretnek Rinával. A válás megtörténik, és a boldog pár házasságkötésre készül, amikor a volt férj bosszúból fölvilágosítja az asszonyt, hogy Nakamurát ő bérelte föl a csábításra. A vád szerint a csábító, házasságromboló fojtotta meg Rinát, mivel az asszony nem hitte el neki, hogy őszintén szereti, nem egyszerűen megbízásból van mellette. A regény textusa végül is arra irányul, hogy kiderüljön, miért és hogyan történt a gyilkosság. És bár Stephanie Scott sokat időzik a gyilkosság körülményeinek föltárásával, valójában a család történetén keresztül a japán társadalom, pontosabban a család működését próbálja megérteni és ábrázolni. Az érdekli, milyen élet folyik a nyüzsgő metropoliszban, Tokióban és a vidéki kisvárosban. Az írónő érdeklődése elsősorban lélektani irányultságú; az emberi, családi, szerelmi kapcsolatok érdeklik, így a józanész és a szenvedély viszonya, a hagyományos és a modern életforma ütközése vagy összhangja, azok a motívumok, amelyek meghatározzák hősei köznapjait és sorsát. Aprólékosan ábrázolja a japán köznapokat, szokásokat, életmódot, de mindenkor a történések lelki reakcióit akarja pontosan rögzíteni – a főszereplők külön-külön rögzített, egymással szembesített nézőpontjából. És természetesen Szumikó révén utánajár, mi is történt pontosan azon a végzetes napon, 1994. március 23-án. Föltárja az indítékot, követi a nyomozást, tudósít a tárgyalás lefolytatásáról, és közben sok-sok kérdést tesz föl a szerelmi, a házassági, a családi kötelék természetéről, a rajongásról és gyűlöletről, a boldogságról és bosszúról, a sorsalakítás lehetőségéről, illetve a végzetről. A több nézőpontú, két idősíkban – az 1990-es években és napjainkban - játszódó regény precíz és lélektanilag hiteles rajza az elmúlt évtizedek japán életmódjának, mentalitásának is. / Forrás: www.kello.hu
Jelzet: S 43
A szingapúri brit írónő Japánban játszódó regénye nem szimpla bűnügyi történet. A cselekmény fő szálát mégis egy gyilkosság indítéka, megtörténte és következményei adják össze. Az 1990-es években Japánban elterjedt egy különös, illegális foglalkozás, a házasságrombolás. A regény egyik narrátora, Szumikó, a fiatal ügyvédnő elbeszéli, hogy apja megbízott egy Nakamura Kaitaro nevű házasságrombolással foglalkozó férfit, hogy csábítsa el a feleségét, az akkor hétéves Szumikó édesanyját, Rinát, hogy legyen ürügye válópert indítani az asszony ellen. A férfi oly sikeresen végzi el a feladatát, hogy végzetesen egymásba szeretnek Rinával. A válás megtörténik, és a boldog pár házasságkötésre készül, amikor a volt férj bosszúból fölvilágosítja az asszonyt, hogy Nakamurát ő bérelte föl a csábításra. A vád szerint a csábító, házasságromboló fojtotta meg Rinát, mivel az asszony nem hitte el neki, hogy őszintén szereti, nem egyszerűen megbízásból van mellette. A regény textusa végül is arra irányul, hogy kiderüljön, miért és hogyan történt a gyilkosság. És bár Stephanie Scott sokat időzik a gyilkosság körülményeinek föltárásával, valójában a család történetén keresztül a japán társadalom, pontosabban a család működését próbálja megérteni és ábrázolni. Az érdekli, milyen élet folyik a nyüzsgő metropoliszban, Tokióban és a vidéki kisvárosban. Az írónő érdeklődése elsősorban lélektani irányultságú; az emberi, családi, szerelmi kapcsolatok érdeklik, így a józanész és a szenvedély viszonya, a hagyományos és a modern életforma ütközése vagy összhangja, azok a motívumok, amelyek meghatározzák hősei köznapjait és sorsát. Aprólékosan ábrázolja a japán köznapokat, szokásokat, életmódot, de mindenkor a történések lelki reakcióit akarja pontosan rögzíteni – a főszereplők külön-külön rögzített, egymással szembesített nézőpontjából. És természetesen Szumikó révén utánajár, mi is történt pontosan azon a végzetes napon, 1994. március 23-án. Föltárja az indítékot, követi a nyomozást, tudósít a tárgyalás lefolytatásáról, és közben sok-sok kérdést tesz föl a szerelmi, a házassági, a családi kötelék természetéről, a rajongásról és gyűlöletről, a boldogságról és bosszúról, a sorsalakítás lehetőségéről, illetve a végzetről. A több nézőpontú, két idősíkban – az 1990-es években és napjainkban - játszódó regény precíz és lélektanilag hiteles rajza az elmúlt évtizedek japán életmódjának, mentalitásának is. / Forrás: www.kello.huJelzet: S 43
2022. december 06.