Szűcs Teri: Visszatért hozzám az emlékezet
A Leningrádban született, majd Magyarországon és Szlovéniában élő irodalomtörténész, kritikus szerző szépirodalmi igényességgel megfogalmazott, megrendítő sorokban manifesztálódó naplójában azt rögzítette, édesanyja miként indult el a szellemi romlás útján, hogyan vette birtokba testét és lelkét a demencia. Az a szindróma, amelynek következében az idő előrehaladtával károsodik az emlékezet, a gondolkodás, tájékozódás, megértés, számolás, tanulás, nyelv, véleményalkotás és a döntéshozatal. Szűcs Teri akkor kezdte el írni naplóját, amikor édesanyjánál demenciát diagnosztizáltak az orvosok. A feljegyzések egyfelől magánjellegűek, de mégsem kizárólagosan azok, mert a szerző rendkívüli érzékenységgel vetíti ki azt a folyamatot, amikor édesanyja hosszú távú memóriájának részleteiből, egy puzzle darabkáihoz hasonlatosan megkísérli összerakni a múlt közösen megélt emlékeit, a leningrádi fiatalkor, a zsidó, magyar, szovjet identitás egymásba fonódó szövetéből felfejteni az édesanya szívszorító élettörténetét, amely szorosan kapcsolódik a naplóíró mindennapjaihoz. Miközben kirajzolódik a két életsors, pontos kórképet kap az olvasó arról is, hogy a demens hozzátartozó szeretetteljes, otthoni ápolása, milyen testi, lelki, emberpróbáló gondoskodást feltételez a családtagok részéről. A témáról kendőzetlen őszinteséggel, szívszorító, szeretetteljes sorokban valló szerző naplója, mindazoknak fontos olvasmánya lehet, akik a témában maguk is érintettek. / Forrás: www.kello.hu
Jelzet: Sz 98
A Leningrádban született, majd Magyarországon és Szlovéniában élő irodalomtörténész, kritikus szerző szépirodalmi igényességgel megfogalmazott, megrendítő sorokban manifesztálódó naplójában azt rögzítette, édesanyja miként indult el a szellemi romlás útján, hogyan vette birtokba testét és lelkét a demencia. Az a szindróma, amelynek következében az idő előrehaladtával károsodik az emlékezet, a gondolkodás, tájékozódás, megértés, számolás, tanulás, nyelv, véleményalkotás és a döntéshozatal. Szűcs Teri akkor kezdte el írni naplóját, amikor édesanyjánál demenciát diagnosztizáltak az orvosok. A feljegyzések egyfelől magánjellegűek, de mégsem kizárólagosan azok, mert a szerző rendkívüli érzékenységgel vetíti ki azt a folyamatot, amikor édesanyja hosszú távú memóriájának részleteiből, egy puzzle darabkáihoz hasonlatosan megkísérli összerakni a múlt közösen megélt emlékeit, a leningrádi fiatalkor, a zsidó, magyar, szovjet identitás egymásba fonódó szövetéből felfejteni az édesanya szívszorító élettörténetét, amely szorosan kapcsolódik a naplóíró mindennapjaihoz. Miközben kirajzolódik a két életsors, pontos kórképet kap az olvasó arról is, hogy a demens hozzátartozó szeretetteljes, otthoni ápolása, milyen testi, lelki, emberpróbáló gondoskodást feltételez a családtagok részéről. A témáról kendőzetlen őszinteséggel, szívszorító, szeretetteljes sorokban valló szerző naplója, mindazoknak fontos olvasmánya lehet, akik a témában maguk is érintettek. / Forrás: www.kello.huJelzet: Sz 98
2024. május 14.