Tari Annamária: Hol a boldogság mostanában?
Petőfi Sándor Téli világ című versének idézetét választotta könyve címéül Tari Annamária klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, pszichoanalitikus. A szerző évek óta foglalkozik a fogyasztói társadalom elidegenítő hatásával, a virtuális világ közösségre ható negativitásával. Véleménye szerint az információtechnológia fejlődése következményeként olyan személyiségváltozások jöhetnek létre, amelyek a generációs különbségeket is felerősítik, nem mellesleg súlyos torzulásokat okozhatnak a fiatalok pszichés fejlődésében. A közösségi térben élt életek többnyire felszínesen, csakis az élet szebbik oldalát mutatják meg. Ha valaki ezekhez a hamis idolokhoz hasonlítja magát, akkor bizony az ő élete sekélyesnek, unalmasnak tűnhet. Mindemellett az MI, azaz a mesterséges intelligencia veszélye is itt kopogtat az ajtón, mert azt még fel sem lehet mérni, miféle változásokat, esetleges torzulásokat hozhat létre világunkban mindez. Ezek után Tari Annamária arra keresi a választ, valójában boldogok-e manapság az emberek, akik legalábbis a külvilág felé a social mediában ezt láttatják a világgal? Az Alfa generáció életében már egyre „ütősebb” ingerekre van szükség ahhoz, hogy néhány másodperc alatt felkeltsék a fiatalok figyelmét. Azonban az információs ingeráradat, a mindent megkapni azonnali „parancsa” egyáltalán nem teremtett boldogabb fiatalokat a Z generáció tagjai között sem. Az online térben átélt érzelmek a különböző appokon megjelenő párkapcsolati ajánlatok még azelőtt véget vetnek egy románcnak, hogy a felek egyáltalán megismerhették volna egymást. A mai kamaszokat nevelő szülők gyakorta értetlenül állnak gyermekük viselkedése előtt és nehezen fogadják el, hogy csemetéjük empatikus képessége egyre jobban csökken. A szerző rávilágít arra, nem lehet, nem szabad csupán az online térben megélni a hamis valóságot, mert a valósághoz valóság kell, a fiatalnak meg kell tapasztalnia a mindennapokban a motivációt, akár a szenvedést is, belső erőforrásokra támaszkodva kell edzeni az akaraterőt és mindez kizárólag úgy fejleszthető, ha a közösségi és személyes térben éli meg a fiatal az életét, nem pedig a képernyő előtt ülve a virtuális világ pótlékaival táplálkozik. A szerző praxisából vett példák sokaságával világít rá arra, még nem késő elkezdeni a valóságban élni, mert nagyon súlyos pszichés problémákkal küzd már most is és fog küzdeni a jövőben is a felnövekvő generáció. / Forrás: www.kello.hu
Jelzet: 301 T 30
Petőfi Sándor Téli világ című versének idézetét választotta könyve címéül Tari Annamária klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, pszichoanalitikus. A szerző évek óta foglalkozik a fogyasztói társadalom elidegenítő hatásával, a virtuális világ közösségre ható negativitásával. Véleménye szerint az információtechnológia fejlődése következményeként olyan személyiségváltozások jöhetnek létre, amelyek a generációs különbségeket is felerősítik, nem mellesleg súlyos torzulásokat okozhatnak a fiatalok pszichés fejlődésében. A közösségi térben élt életek többnyire felszínesen, csakis az élet szebbik oldalát mutatják meg. Ha valaki ezekhez a hamis idolokhoz hasonlítja magát, akkor bizony az ő élete sekélyesnek, unalmasnak tűnhet. Mindemellett az MI, azaz a mesterséges intelligencia veszélye is itt kopogtat az ajtón, mert azt még fel sem lehet mérni, miféle változásokat, esetleges torzulásokat hozhat létre világunkban mindez. Ezek után Tari Annamária arra keresi a választ, valójában boldogok-e manapság az emberek, akik legalábbis a külvilág felé a social mediában ezt láttatják a világgal? Az Alfa generáció életében már egyre „ütősebb” ingerekre van szükség ahhoz, hogy néhány másodperc alatt felkeltsék a fiatalok figyelmét. Azonban az információs ingeráradat, a mindent megkapni azonnali „parancsa” egyáltalán nem teremtett boldogabb fiatalokat a Z generáció tagjai között sem. Az online térben átélt érzelmek a különböző appokon megjelenő párkapcsolati ajánlatok még azelőtt véget vetnek egy románcnak, hogy a felek egyáltalán megismerhették volna egymást. A mai kamaszokat nevelő szülők gyakorta értetlenül állnak gyermekük viselkedése előtt és nehezen fogadják el, hogy csemetéjük empatikus képessége egyre jobban csökken. A szerző rávilágít arra, nem lehet, nem szabad csupán az online térben megélni a hamis valóságot, mert a valósághoz valóság kell, a fiatalnak meg kell tapasztalnia a mindennapokban a motivációt, akár a szenvedést is, belső erőforrásokra támaszkodva kell edzeni az akaraterőt és mindez kizárólag úgy fejleszthető, ha a közösségi és személyes térben éli meg a fiatal az életét, nem pedig a képernyő előtt ülve a virtuális világ pótlékaival táplálkozik. A szerző praxisából vett példák sokaságával világít rá arra, még nem késő elkezdeni a valóságban élni, mert nagyon súlyos pszichés problémákkal küzd már most is és fog küzdeni a jövőben is a felnövekvő generáció. / Forrás: www.kello.huJelzet: 301 T 30
2024. január 05.