Vámos Miklós: Ki vinné haza
Az Athenaeum Kiadó gondozásában jelennek meg Vámos Miklós régi-új elbeszélései, kis- és nagyregényei, melyek közül a jelen kötet két kisregényt nyújt át az életművét ápoló író rajongóinak. A gyűjteménybe felvett darabok közül az első az eredetileg 1986-ban megjelentetett kisregény, a Jaj, amely egy izgalmas és szomorú gondolatkísérletet bont ki a maga írói eszközeivel. Vámos ugyanis eljátszik azzal a gondolattal, hogy mi történne, ha a főszereplő 1944-ben a haláltáborokban megsemmisített egykori rokonai egyszerre visszatérnének a múlt homályából. Öregedés nélkül, abban az életkorban lépnének ismét a társadalom színpadára, ahogy anno elhurcolták őket. A túlélő vágya artikulálódik az elbeszélésben, aki legfeljebb a családi anekdotákból ismerhette a nagynénik és nagybácsik népes hadát, bár éppen a Kádár-rendszer felejtéspolitikája, illetve a túlélők megküzdési stratégiái, amelyek a túlélést és az ép eszük megőrzését illette, afelé mutatott, hogy azokról, akik egyszer elmentek és nem jöttek vissza, már nem kell többet beszélni. Ezt a hallgatást, az évtizedekig őrzött tabut töri meg és dönti le a szöveg. Az elbeszélés így egyrészt tetemre hívás, a múlt megismerésének vágya, valamint egy tragikomikus, sötét színekkel megfestett abszurd mű. A kötet második darabja a Múmiák címet kapta: két idősikon játszódik. Egyrészt ott a tízéves kisfiú, aki még nyitott a világra és mindenre magyarázatot vár az apjától, köztük a múzeumban látott múmiákra. Az évezredes halottak elbűvölik a kisfiút, aki aztán újra és újra visszatér, hogy együtt legyen e megragadhatatlan lényekkel. A második rész az illúzióktól megszabadult ötvennyolc éves elbeszélő vallomásaként olvasható. A két kisregény a múlt megismerésére és feldolgozására adott eltérő magyarázat és próbálkozás. / Forrás: www.kello.hu
Jelzet: V 28
Az Athenaeum Kiadó gondozásában jelennek meg Vámos Miklós régi-új elbeszélései, kis- és nagyregényei, melyek közül a jelen kötet két kisregényt nyújt át az életművét ápoló író rajongóinak. A gyűjteménybe felvett darabok közül az első az eredetileg 1986-ban megjelentetett kisregény, a Jaj, amely egy izgalmas és szomorú gondolatkísérletet bont ki a maga írói eszközeivel. Vámos ugyanis eljátszik azzal a gondolattal, hogy mi történne, ha a főszereplő 1944-ben a haláltáborokban megsemmisített egykori rokonai egyszerre visszatérnének a múlt homályából. Öregedés nélkül, abban az életkorban lépnének ismét a társadalom színpadára, ahogy anno elhurcolták őket. A túlélő vágya artikulálódik az elbeszélésben, aki legfeljebb a családi anekdotákból ismerhette a nagynénik és nagybácsik népes hadát, bár éppen a Kádár-rendszer felejtéspolitikája, illetve a túlélők megküzdési stratégiái, amelyek a túlélést és az ép eszük megőrzését illette, afelé mutatott, hogy azokról, akik egyszer elmentek és nem jöttek vissza, már nem kell többet beszélni. Ezt a hallgatást, az évtizedekig őrzött tabut töri meg és dönti le a szöveg. Az elbeszélés így egyrészt tetemre hívás, a múlt megismerésének vágya, valamint egy tragikomikus, sötét színekkel megfestett abszurd mű. A kötet második darabja a Múmiák címet kapta: két idősikon játszódik. Egyrészt ott a tízéves kisfiú, aki még nyitott a világra és mindenre magyarázatot vár az apjától, köztük a múzeumban látott múmiákra. Az évezredes halottak elbűvölik a kisfiút, aki aztán újra és újra visszatér, hogy együtt legyen e megragadhatatlan lényekkel. A második rész az illúzióktól megszabadult ötvennyolc éves elbeszélő vallomásaként olvasható. A két kisregény a múlt megismerésére és feldolgozására adott eltérő magyarázat és próbálkozás. / Forrás: www.kello.huJelzet: V 28
2024. április 08.