William Wharton: Lakóhajó a Szajnán
William Wharton eredetileg 1996-ban megjelent Lakóhajó a Szajnán című önéletrajzi műve a szerző és családja életének közel húsz évét öleli fel. Az amerikai író és óvónő felesége 1958-ban költözött Európába, és több év folyamatos utazás után Párizsban telepedtek le. Wharton a francia fővárosban elsősorban impresszionista hatású képeket készített és árult, miközben a felesége a Párizsi Amerikai Iskolában dolgozott. Már több mint tíz éve éltek ott, amikor a házaspár a hetvenes évek közepén úgy döntött, hogy lakóhajón fognak élni. Az ötletet a feleség egyik kolléganője adta, aki már régóta egy lakóhajón élt a Szajnán, Le Port-Marlyban horgonyozva. Feladták párizsi műteremlakásukat, Pauline-ék lakóhajója közelében pedig olcsón vásároltak egy jelentős mértékben leégett hajót, és három gyerekükkel együtt a Szajnára költöztek. A fából készült, több mint 16 méter hosszú és közel öt méter széles, lapos fenekű hajót természetesen előbb még lakhatóvá kellett tenni a család számára, ami a vártnál sokkal tovább tartott. A hosszas felújításon túl volt, hogy a hajó elsüllyedt, gyakran szivárgott be a víz, és mindig kellett rajta javítani valamit. A könyv bemutatja ennek az álomnak a megvalósulását, a felújítás kezdeteitől a részben saját kezűleg végzett megerőltető munkákon, a beköltözésen, az azt követő további javításokon és a folyamatos pénzügyi nehézségeken át odáig bezárólag, míg új fűtési rendszert alakítottak ki. Összességében a szerző, a sok nehézség ellenére nem bánta meg a kalandot: „mindnyájunknak jót tett, és nemcsak azért, mert örömteli és kényelmes, hanem a tudat miatt, hogy nem nagyon értünk hozzá, és megcsináltuk”. / Forrás: www.kello.hu
Jelzet: W 66
William Wharton eredetileg 1996-ban megjelent Lakóhajó a Szajnán című önéletrajzi műve a szerző és családja életének közel húsz évét öleli fel. Az amerikai író és óvónő felesége 1958-ban költözött Európába, és több év folyamatos utazás után Párizsban telepedtek le. Wharton a francia fővárosban elsősorban impresszionista hatású képeket készített és árult, miközben a felesége a Párizsi Amerikai Iskolában dolgozott. Már több mint tíz éve éltek ott, amikor a házaspár a hetvenes évek közepén úgy döntött, hogy lakóhajón fognak élni. Az ötletet a feleség egyik kolléganője adta, aki már régóta egy lakóhajón élt a Szajnán, Le Port-Marlyban horgonyozva. Feladták párizsi műteremlakásukat, Pauline-ék lakóhajója közelében pedig olcsón vásároltak egy jelentős mértékben leégett hajót, és három gyerekükkel együtt a Szajnára költöztek. A fából készült, több mint 16 méter hosszú és közel öt méter széles, lapos fenekű hajót természetesen előbb még lakhatóvá kellett tenni a család számára, ami a vártnál sokkal tovább tartott. A hosszas felújításon túl volt, hogy a hajó elsüllyedt, gyakran szivárgott be a víz, és mindig kellett rajta javítani valamit. A könyv bemutatja ennek az álomnak a megvalósulását, a felújítás kezdeteitől a részben saját kezűleg végzett megerőltető munkákon, a beköltözésen, az azt követő további javításokon és a folyamatos pénzügyi nehézségeken át odáig bezárólag, míg új fűtési rendszert alakítottak ki. Összességében a szerző, a sok nehézség ellenére nem bánta meg a kalandot: „mindnyájunknak jót tett, és nemcsak azért, mert örömteli és kényelmes, hanem a tudat miatt, hogy nem nagyon értünk hozzá, és megcsináltuk”. / Forrás: www.kello.huJelzet: W 66
2024. február 23.