Juditot szülei gondos nevelésben részesítették, és mikor korán megmutatkozott költői tehetsége, maguk is buzdították az írásra. Ismerkedj meg Judit gyermekkorával! Olvasd el a könyvrészletet!

Édesapja a megye egyik leggazdagabb földesura volt, aki felvilágosult eszméivel nagyon fontosnak tartotta, hogy egyetlen gyermeke műveltséget szerezzen. Ez a felfogás abban az időben nem volt általános. A lányokat feleségnek, háziasszonynak szánták, írni-olvasni is épp’ hogy tudtak. Judit azonban nyelveket tanulhatott, zongorázott, korának közéletéről széleskörű ismeretekkel rendelkezett. Édesapja nemcsak afféle női szeszélynek tartotta a versírást, hanem „édes atyai csókok között bátorította” is lánykáját.

Édesanyja 1811-ben elhunyt. Judit nagy szorgalommal használta ki a gyászcsend hónapjait. Érdeklődéssel fordult az ókor klasszikusai felé. Horatius, Ovidius költői világa megérintette, német fordításokban olvasta műveiket. Ismerkedett Goethével, Schillerrel. Felfedezte a mitológia szerepét alkotásaikban, érdeklődéssel tanulmányozta az antik világot és a kor nagy költőegyéniségeit.

Műveltségének megszerzésében nagy szerepet játszott, hogy ifjú éveiben több ízben is hosszabb időt töltött Sopronban. A városbeli iskolaéveit a német nyelv elsajátításával kezdte, majd 1812-től gyakorlatias gazdálkodási tanulmányokat folytatott. Sopron már ekkor Nyugat-Magyarország kulturális központja volt, művelt kereskedő és kézműves polgársággal, ahol egy olyan fogékony leánynak, mint Judit, számos művelődési élményben lehetett része. A városban tevékenykedett ekkor előbb evangélikus prédikátorként, majd szuperintendensként Kis János költő, Kazinczy barátja és állandó levelezőtársa, akinek háza – mint Csatkai Endre írja – „valóságos mágnes” volt, amely magához vonzotta az ország íróit és irodalompártolóit. Kis János emlékezéseiből tudjuk, hogy védőszárnyai alá vette a tanulni vágyó Dukai Takách Juditot, akit megismertetett Sopron nevezetességeivel, ahol a nyugat-európai kultúra eredményei is fellelhetők voltak Bécs és Pozsony közelsége folytán.

Dukai Takách Judit Horváth József Eleknek, a kaposvári kollégium igazgatójának írott verses levelében (1812) olvasható, hogyan múlatta az időt a költőnő a városban. Hallgasd meg a részletet!