A magyar katolikus sajtó- és lapkiadás első állomásának tekinthető a Szent István Társulat 1848. évi megalakulása. A szervezet jelentős ráhatással bírt a katolikus lap- és könyvkiadásra. A napi- és hetilapok megjelenése Bubics Zsigmond kassai püspök kezdeményezéséhez köthető, „aki javasolta a magyar katolikus püspöki karnak egy versenyképes katolikus lap megindítását.” Szombathelyen Hidasy Kornél (1828–1900) csatlakozott az „ötlethez” és helyi egyházi lapot indított, amelynek „előállítására” először felmerült a Seiler-féle nyomda felvásárlása, de végül ezt az ötletet elvetették és új nyomdát alapítottak 1894-ben Egyházmegyei Nyomda néven. Működését a mai Hollán Ernő utca 1. szám alatt, a megyeházával szembeni iskola udvarán kezdte meg.

Az egyházi lapként kiadott Szombathelyi Újságot 1913-ban Mikes János (1876–1945) püspök napilappá fejlesztette. Ugyanebben az évben Mikes egy újabb lapot is indított Szombathelyi Kis Újság néven, amelynek kiadása jelentős többletterheket rótt a püspökségre. A megnövekedett nyomtatási igények miatt a nyomdát is fejleszteni kellett. A Szombathelyi Újság 1919-ig, a Szombathelyi Kis Újság 1915-ig jelent meg.

A Szombathelyi Újság kezdetben 10, majd 12 oldalas volt. A vezércikk után egy rövidebb elbeszélés vagy vers következett a Tárca című rovatban. Irodalmi része könyvajánlókat és szépirodalmi írásokat tartalmazott. A lap foglalkozott a helyi és országos társadalmi problémákkal, oktatáspolitikával, államháztartással, piaci helyzettel. Az első időkben csak esetlegesen foglalkozott a megye és a város híreivel, később azonban ezek az anyagok külön helyet kaptak. Legnépszerűbb rovata a Hírek volt. Ide került minden olyan esemény, amely máshova nem fért be. A lapszámok végére kerültek a hirdetések, akár négy oldal terjedelemben. A korabeli újságok finanszírozásában a hirdetésekből származó bevételek jelentős részét képezték az előállítási költségeknek.

1919-ben a lapot kiadó nyomdát megvásárolta a Martineum Könyvkiadó Részvénytársaság, innentől Martineum elnevezéssel működött tovább. 1936-ban a Széchenyi utca 4-6. szám alatti új helyiségbe költözött. Főképp egyházi tartalmú és egyházi személyek által írt művek jelentek meg a nyomdában. Államosítása után Szombathelyi Nyomda néven működött tovább, de két év múlva megszűnt, pontosabban beleolvadt a Vasmegyei Nyomdaipari Vállalatba.

A nyomdák konkurenciaharca az Egyházmegyei Nyomdát közvetlenül nem érintette, mivel a több megyére kiterjedő püspökség és az egyházi intézmények állandó megrendelései miatt neki volt a legbiztosabb létalapja. Könyvkötészete egyedül ennek a nyomdának volt. Itt jelent meg a Vasi (Dunántúli) Szemle és annak kiadványai.