^[5]

1872-ig a Bertalanffy nyomda volt az egyetlen helyi nyomda. Ebben az évben azonban Seiler Henrik, aki Bécsben (ma Wien, Ausztria) tanulta a nyomdászmesterséget, a Kőszegi utca 8. számú házban felállította a megyeszékhely második nyomdáját.

A nyomda alapításától kezdve foglalkozott lapkiadással. A Vasmegyei Hirdető című magyar és német nyelvű lapot nemcsak kiadták, hanem szerkesztették, valamint itt jelent meg a Vasmegyei Figyelő is. A tudományos munkák ebben az időben kizárólag a Seiler nyomdában láttak napvilágot. Itt nyomtatták – többek között – Gothard Jenő herényi csillagász szakkönyvét^[6], Balogh Gyula: Vasvármegye honvédsége 1848/1849-ben című munkáját, valamint Fehér Károly 1927-es kiadású jubiláris emlékalbumát. Ez a tény egyértelműen a nyomda korszerűségét és az itt dolgozó nyomdászok szakértelmét bizonyítja.

Seiler Henrik nyomdában készült 1904-ig a Vasvármegye című hírlap. 1889. június 1-jén indult pártonkívüli politikai, társadalmi és közgazdasági hetilapként Kőváry (Kaffehr) Béla (1855–1907) szerkesztésében. A szerkesztőség a Nagykar utca 10. szám (ma a Kereskedelmi és Vendéglátói Szakképző Iskola és Kollégium, valamint az Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ közötti sétány) alatt volt.

Olvasd el az induló lap célkitűzéseit az első szám címoldalán!

1905. februárban Lékay-Lingauer Albin (1877–1962) tulajdonába került az újság, aki az először hetente kétszer megjelenő sajtóorgánumot napilappá szervezte. Utolsó száma 1945. március 26-án látott napvilágot.