A Savaria University Press Alapítvány könyvbemutatója | Nyelvészet, irodalom

 

A nemzetközi kutatások fényében állíthatjuk, az erőszak körébe tartozó jelenségek és ezek hatása legérzékenyebben a gyermek- és fiatalkorúakat érinti. Az erőszakos magatartás, a zaklatás, az agresszív beszéd legkülönbözőbb formái jelen vannak az intézményes nevelés szereplőinek életében, a diákok agresszorként és áldozatként egyaránt érintettek, ezért az agresszióval való megküzdés kérdése kiemelten fontos területe a jelenség kutatásának. A középiskolás korúak nyelvi agressziójának interdiszciplináris keretekben mozgó, empirikus kutatáson alapuló nyelvészeti leírása ezért nélkülözhetetlenné vált. Ezt a hiányt igyekszik pótolni jelen kutatás.

 

A könyv, amelyet a tisztelt Olvasó kezében tart, majdnem minden tekintetben szombathelyi alkotás. Szombathely nyelvhasználatának arról a tartományáról szól, amely nem köznyelvi. Más szavakkal arról, hogy mi az, ami a szombathelyiek beszélt nyelvét egyedíti, eredetivé, mássá teszi. "Annak ellenére, hogy az irodalmat is szerettem, az élőnyelvi gyűjtések hangulata, a regionális nyelvhasználat sokszínűsége ragadott legjobban magával. Ez származásommal is magyarázható. Születésem óta egy Vas megyei kis faluban, Tompaládonyban élek. A családom is több generáció óta ide kötődik. Nagyszüleimmel nagyon sok időt töltöttem gyerekkoromban, így észrevétlenül elsajátítottam a helyi nyelvjárást és megismertem a helyi szokásokat. Már kisgyerekként elvarázsolt az idős emberek ízes beszéde, előszeretettel beszélgettem velük az utcán, a boltban, s jegyeztem fel később az érdekes kifejezéseket, ejtésmódokat. A helyi tájszavak gyűjtését azóta sem hagytam abba."
 

A könyv tizenkét írása a magyar nyelvterület peremeinek nyelvi világába és a nyelvjáráskutatás múltjába nyújt betekintést. Témakörök: a kárpátaljai palócos és mezőségi jellegű nyelvjárásszigetek sajátosságai, a máramarosi Aknaszlatina nyelvjárásának jellegzetes hangtani sajátságai, az Ung-vidéki Szürte nyelvjárása, a burgenlandi Felsőpulya és Középpulya nyelvjárása, a magyar nyelvjáráskutatások 1772 és 1918 közötti története, valamint az északkeleti peremvidéken (a mai Kárpátalja területén) végzett nyelvjáráskutatások eredményei.
 

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatóinak irodalmi esszéi meggyőződésem szerint azt bizonyítják, hogy a nagy művek és a fontos gondolatok számára nincsenek távolságok, nincsenek korlátok. S tehet-e ennél többet az irodalom? A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatói nem irodalmárok lesznek, de vélhetően egész életük az irodalom közelében telik majd el - szűkebb szakterületüktől függetlenül. Használói, alkalmazói, művészei lesznek az irodalom életre keltésének: színészként, teatrológusként, dramaturgként, népművelőként, bábszínészként és más, effajta, gyönyörű hivatások művelőiként. Vélhetően már akkor is nagy barátai voltak az irodalomnak, amikor felvételiztek erre az egyetemre. A portréik hátoldalán közölt idézetek, szállóigék, mottók is bizonyítják elhivatottságukat. Esszéik pedig, melyekből ez a kötet összeállt, mindenekelőtt azt mutatják meg, hogy az irodalomnak nemcsak avatott tolmácsolói, hanem értői is - már most, "növendék" korukban.