Rém hangosan és irtó közel

Jelzet: DVD 3656

A film egy tizenegy éves csodabogár kisfiú, Oskar története, aki a 2001. szeptember 11-i New York-i World Trade Center elleni terrortámadásban veszítette el váratlanul az édesapját. A férfi nem hagyott mást hátra, mint néhány lehallgatatlan üzenetet, néhány régi holmit és egy titokzatos borítékot, amiben egy kulcs van. A kisfiú nekivág hát, hogy kiderítse, mit nyit a rejtélyes kulcs...
 
Tudjuk, hogy egy gyermek jellemének, értelmének elengedhetetlen tartóoszlopai a szülők, az anya és az apa folyamatos jelenléte építi, óvja a gyermek személyiségét. Ha valamelyik tartóoszlop hirtelen és visszafordíthatatlanul megsemmisül, elveszik az egyensúly, az addigi békét, harmóniát a bizonytalanság, a félelem, a szenvedés váltja fel. Mégis kell valami kapaszkodó és a talált kulcs éppen egy valamirevaló reményt csillant fel Oskar számára, remélni a reménytelent, visszahozni a visszahozhatatlant, éppúgy, mint egy ismeretlen kulcshoz illő zárat megtalálni egy nagyvárosban.
Az út, amelyet főhősünk a keresés során bejár, mégis fontos, mert bár tele van drámai fordulattal és fájdalommal, segít felfedezni a hiányzó apjához fűződő láthatatlan szálakat, a zajos, idegen és veszélyes világot, ami körülveszi, és segít feldolgozni a feldolgozhatatlant, az egyik szülő elvesztését.
 
A film elragadó, erőteljes, drámai és elgondolkodtató.
Ne felejtsük el, bár békében telnek hétköznapjaink, egy tőlünk nem messze zajló háború árnyékában élünk. Az erőszaknak, a terrornak már régen ismeretlen fogalomnak kellene lennie a múlt évszázad két világégését követően. Az ember nem tanul, a hatalom és az anyagi javak utáni vágy időről-időre elvakítja.

A háború, a terror veszedelmes, mert amellett, hogy értelmetlen halált hordoz, az életben maradók lelkében is akár egy életre feldolgozhatatlan mély sebet ejt. Nemcsak Oskar esetében mutatja be a film ezt a jelenséget, az egyedül maradt anya-feleség is folyamatosan csillapíthatatlan fájdalommal küzd, de az öregember-nagyapa is akkor vesztette el beszélni tudását, mikor szüleit a II. világháborúban egy bomba robbanásakor elpusztulni látta.
 
A 2011-ben készült filmet azért tartom értékesnek, mert kitűnő színészi alakításokkal, remek rendezéssel, hitelesen mutatja be azokat a drámai következményeket, amelyeket valakinek a hirtelen elvesztése okoz.
A rendező a brit Stephen Daldry, a szülőket Hollywood két legmegbízhatóbb és legszerethetőbb színésze, Sandra Bullock és Tom Hanks alakítja. Utóbbit természetesen visszatekintve látjuk, nem is keveset, mert a film szeret eljátszani az idősíkokkal, szereti lebegtetni azt, hogy mi igaz abból, amit látunk, és mi csak a képzelet szüleménye. A kis Oskar szerepében Thomas Horn nyújt emlékezeteset.  

Fontos megemlíteni, hogy a film telis-teli van elképesztően jó alakításokkal a mellékszerepekben is.
Nemcsak Hanks és Bullock remek, amit tőlük természetesen amúgy is megszoktunk, hanem Jeffrey Wright, John Goodman és Max von Sydow is kiváló alakítást nyújt.

A film 2012-ben eljutott két Oscar-jelölésig is, amelyik közül az egyik a legjobb filmnek járó, a másik pedig a legjobb férfi mellékszereplőnek – utóbbi úgy, hogy a jelölt, a már említett Max von Sydow konkrétan egyetlen mondatot, egyetlen szót sem szól a teljes játékidő alatt.
 
A filmet azért ajánlom megnézésre, mert rávilágít arra, hogy törékeny a béke, ami körülvesz bennünket és fontos feladatunk ezt óvni, vigyázni.

 

Ajánlja: Kiss Attila