Vakság
Jelzet: DVD 2315
A Nobel-díjas író, José Saramago világhírű regényéből a brazil rendező, Fernando Meirelles (A két pápa, Isten városa) adaptálta filmre az emberiséget szorongató, rejtélyes vakságot okozó járvány történetét, amely az emberi természet jó és rossz oldalát egyaránt feltárja.Egy villanással kezdődik minden: egy férfi az autójában munkából hazafelé tartva hirtelen megvakul, és egy csapásra az egész világ hátborzongató fehér köddé válik számára. Mindenki, aki kontaktusba kerül vele, ugyanerre a felkavaró sorsra jut. A járvány terjedését megakadályozandó a „fehér kór” áldozatait egy elhagyatott elmegyógyintézetben karanténba helyezik. S ennél a pontnál a film eltér a hagyományos járványfilmek sémáitól; nem a fertőzés elleni küzdelem áll a középpontjában, hanem annak az emberi közösségre gyakorolt hatása. A filmben ismeretlen a helyszín, ismeretlen a vírus, nincs járványügyi kutatás, nem tudjuk, hogy a hivatalos szervek mit tesznek a járvány megállítása érdekében azon kívül, hogy a betegeket karanténba helyezik. A kezdetben járványfilmnek induló thriller a karantén megnyitásától kezdve átmegy társadalmi drámába, s olyan kérdésekre keresi a választ, hogy kire számíthatunk, ha szétesik a társadalom? Mi történik, ha eltűnnek az eddig elfogadott szabályok, s az emberiség sötétebbik oldala kerül hatalomra? Mekkora a felelőssége az egyetlen embernek, aki immunis a kórral szemben, s mindent lát, ami körülötte zajlik? Képes-e megtartani jobbik énjét? Van-e elég ereje s empátiája, hogy kivezesse a vakokat a napfényre?
A rendező nagy figyelmet fordított arra, hogy olyan filmet készítsen, ahol a néző maga is átérezheti a vakságot. Az uruguayi operatőr, César Charlone a történet „fehér vakságát” túlexponált fényképezéssel és nyugtalanító kameramozgatással próbálta meg bemutatni. A fényképezés és a hangok különleges használata segítségével érzékelhetjük a vakok dezorientáltságát és érzékelésük megváltozását, amiben kiemelkedő fontosságúvá válik a hallás. A film háttérzenéjét Antonio Guimaraes szerezte, ám kiemelkedően fontos a hangcsapat munkája is, akik a különböző zajokat, a fémes zörgéseket, az üvegtörést, a sikítozást felerősítették, s egy fülnek kellemetlen, de roppant hatásos atmoszférát teremtettek.
A dráma főszerepében Julianne Moore (Éhezők viadala, Nő az ablakban) és Mark Ruffalo (Szemfényvesztők, Bosszúállók) látható.
A film a 2008-as Cannes-i Filmfesztivál nyitófilmje volt.
A rendező nagy figyelmet fordított arra, hogy olyan filmet készítsen, ahol a néző maga is átérezheti a vakságot. Az uruguayi operatőr, César Charlone a történet „fehér vakságát” túlexponált fényképezéssel és nyugtalanító kameramozgatással próbálta meg bemutatni. A fényképezés és a hangok különleges használata segítségével érzékelhetjük a vakok dezorientáltságát és érzékelésük megváltozását, amiben kiemelkedő fontosságúvá válik a hallás. A film háttérzenéjét Antonio Guimaraes szerezte, ám kiemelkedően fontos a hangcsapat munkája is, akik a különböző zajokat, a fémes zörgéseket, az üvegtörést, a sikítozást felerősítették, s egy fülnek kellemetlen, de roppant hatásos atmoszférát teremtettek.
A dráma főszerepében Julianne Moore (Éhezők viadala, Nő az ablakban) és Mark Ruffalo (Szemfényvesztők, Bosszúállók) látható.
A film a 2008-as Cannes-i Filmfesztivál nyitófilmje volt.
Ajánlja: Zoványi Ibolya
2023. május 25.